Hagyomány: A szemérmesség a hitből való dolog (annak része)

عن عبد الله بن عمر رضي الله عنهما قال:
سَمِعَ النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ رَجُلًا يَعِظُ أَخَاهُ فِي الْحَيَاءِ، فَقَالَ: «الْحَيَاءُ مِنَ الْإِيمَانِ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 36]

'Abdulláh ibn 'Umartól (Allah legyen elégedett kettejükkel), aki azt mondta:
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hallott egy férfit, amint kritikusan oktatja testvérét a szemérmességgel kapcsolatan. És mondta: " A szemérmesség a hitből való dolog (annak része)."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 36]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hallott egy férfit, aki azt tanácsolta a testvérének (a Vallásban), hogy hagyja el a túlzásba vitt szemérmességet. Ő megmagyarázta neki, hogy a szemérmesség a Hit része, csak és kizárólag jót eredményezhet.
A szemérmesség egy olyan jellembeli vonás, amely a kiváló cselekedetre buzdít és borzalmas, rossz dolog elhagyására ösztönöz.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ami megakadályozhat a jó véghezvitelében, az nem nevezhető szerénységnek, sokkal inkább zavarnak és önbizalomhiánynak (khadzsal), tehetetlenségnek, hatástalanságnak és gyengeségnek, bátortalanságnak.
2. A szerénység és szemérmesség a Magasztos Allahtól származó tulajdonság, amely megvalósul a megparancsolt dolgok végrehajtásában és a tilalmasak elhagyásában.
3. A szerénység az emberek között az irántuk mutatott tiszteletben nyilvánul meg, s abban, hogy mindenkit a maga helyzetének megfelelően kezelünk és elhagyjuk azokat a dolgokat, amelyek egy (jól bevált) szokást csorbítanának.