عَنْ أَبِي ذَرٍّ رضي الله عنه:
أَنَّ نَاسًا مِنْ أَصْحَابِ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالُوا لِلنَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: يَا رَسُولَ اللهِ، ذَهَبَ أَهْلُ الدُّثُورِ بِالْأُجُورِ، يُصَلُّونَ كَمَا نُصَلِّي، وَيَصُومُونَ كَمَا نَصُومُ، وَيَتَصَدَّقُونَ بِفُضُولِ أَمْوَالِهِمْ، قَالَ: «أَوَلَيْسَ قَدْ جَعَلَ اللهُ لَكُمْ مَا تَصَّدَّقُونَ؟ إِنَّ بِكُلِّ تَسْبِيحَةٍ صَدَقَةً، وَكُلِّ تَكْبِيرَةٍ صَدَقَةً، وَكُلِّ تَحْمِيدَةٍ صَدَقَةً، وَكُلِّ تَهْلِيلَةٍ صَدَقَةً، وَأَمْرٌ بِالْمَعْرُوفِ صَدَقَةٌ، وَنَهْيٌ عَنْ مُنْكَرٍ صَدَقَةٌ، وَفِي بُضْعِ أَحَدِكُمْ صَدَقَةٌ»، قَالُوا: يَا رَسُولَ اللهِ، أَيَأتِي أَحَدُنَا شَهْوَتَهُ وَيَكُونُ لَهُ فِيهَا أَجْرٌ؟ قَالَ: «أَرَأَيْتُمْ لَوْ وَضَعَهَا فِي حَرَامٍ أَكَانَ عَلَيْهِ فِيهَا وِزْرٌ؟ فَكَذَلِكَ إِذَا وَضَعَهَا فِي الْحَلَالِ كَانَ لَهُ أَجْرٌ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 1006]
المزيــد ...
Abu Dharr (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Társai közül némelyek mondták a Prófétának (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): Ó, Allah Küldötte! A tehetősek elvisznek minden jutalmat! Ők is úgy imádkoznak, ahogyan mi, és úgy böjtölnek, ahogyan mi, és a javaik többletéből adakoznak. Azt mondta: Talán Allah nem adott-e nektek is olyat, amivel adakozhattok? Minden taszbíh-ban adakozás van; minden takbír-ban adakozás van; minden tahmíd adakozásnak számít; minden tahlíl adakozásnak minősül; a jó megparancsolása adakozás; a rossztól való intés is adakozás; bármelyikőtök házaséletében is adakozás rejlik." Mondták: Ó, Allah Küldötte! Ha bárki is közülünk kielégíti vágyát, még azért is jutalom jár neki? Azt mondta: "Hogyan vélekedtek? Ha tiltott módon elégíti ki, nem lesz az bűn a számára? És ehhez hasonlóan, ha megengedett módon elégíti ki vágyát, azért jutalomban részesül!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 1006]
A Társak közül néhány szegényebb férfi panaszkodott a helyzetére és a szegénységükre a Prófétának (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), mondván nem rendelkeznek semmi olyannal, amiből adakozhatnának, hogy sokszoros jutalomban részesülhessenek, ahogyan a társaik a nagy vagyonok birtokosai közül részesülnek azokban; ők is szeretnének hasonló jót cselekedni. Hiszen ők is olyan módon imádkoznak, ahogyan mi imádkozunk, úgy böjtölnek, ahogyan mi, és javaik többletéből adakoznak, ám mi nem adakozunk. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmutatta nekik a módot, hogyan lesznek képesek adakozni. És ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Vajon Allah nem adott-e nektek olyan dolgokat, amiket, ti magatok is adakozásként tudtok adni?! Hiszen a ti szavatokban (Magasztaltassék Allah) megtaláljátok az adakozás jutalmát; és ehhez hasonlóan (Allah a legnagyobb) adakozás van; és (Hála legyen Allahnak) szintén adakozás; és a következő szavak (Nincs más jogosan imádható isten csak Allah) ez is adakozás! És a jó megparancsolása adakozás; a rossztól való intés is adakozás! Sőt ha bárki is közületek a feleségével nemi életet él - abban is adakozás van! Nagyon elcsodálkoztak és mondták: Ó, Allah Küldötte! Ha valaki is közülünk kielégíti a vágyát, abban neki jutalom van? Mondta: Hogyha, tilalmas módon elégíti ki, mint a házasságtörés, a parázna nemi élet és ezekhez hasonlók, akkor büntetés jár neki. Akkor, ha megengedett módon elégíti ki, akkor pedig jutalom.