Hagyomány: Ne haljon meg senki közületek csak úgy, hogy jót gondol és jót remél Allahtól!

عَنْ جَابِرٍ رضي الله عنه قَالَ: سَمِعْتُ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَبْلَ وَفَاتِهِ بِثَلَاثٍ يَقُولُ:
«لَا يَمُوتَنَّ أَحَدُكُمْ إِلَّا وَهُوَ يُحْسِنُ بِاللهِ الظَّنَّ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 2877]

Dzsábir-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Hallottam a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), a halála előtt három nappal, amint mondja:
"Ne haljon meg senki közületek csak úgy, hogy jót gondol és jót remél Allahtól!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2877]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra buzdítja a muszlim embert, hogy csak úgy haljon meg, hogy jót gondol és jót remél Allahtól, a reménykedést emelve fel a haldoklás pillanatában, miszerint Allah könyörülni fog rajta és megbocsát neki; hiszen a félelem elengedhetetlen ahhoz, hogy a cselekedet széppé és jóvá válhasson. Ez a konkrét helyzet nem a cselekedetek pillanata, hanem a reményé.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) buzgalma abban, hogy jó útmutatással szolgáljon a Közössége számára és az irántuk érzett együttérzésének a fontossága - minden helyzetükben. Történik ez még azon betegsége idején is, amibe belehal, még ekkor is a Közösségének ad tanácsot és utat mutat nekik a megmenekülés útjainak megtalálására.
2. At-Tíbi mondta: most tegyétek szebbé a cselekedeteiteket, így jót fogtok gondolni Allahról és jót reméltek Tőle a halál pillanatában; hiszen az, akinek rossz a cselekedete a halála előtt, annak a gondolata is rossz lesz a halálakor.
3. A legtökéletesebb helyzet a hívő szolga számára ha megtalálja az egyensúlyt a remény és a félelem között, a szeretet pedig túlsúlyban kell hogy legyen; hiszen a szeretet a hajó (az utazás eszköze), a reménység az útmutató, a félelem a vezető; és Allah az aki a végső célba juttat az Ő jóindulatával és nagylelkűségével.
4. Akinek közel áll egy olyan személy, aki halálán van, annak erősíteni kell a reményt és a jó véleményt Allahról. Hiszen ebben a hagyományban is az olvasható, hogy ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ezt mondta a halála előtt három nappal.