Hagyomány: Abdullah bin Amr-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:||"Az, aki rendelkezik a következő négy tulajdonsággal, az képmutató, és aki rendelkezik eggyel a következő négy tulajdonságból, annak egy képmutató tulajdonsága van, mindaddig amíg fel nem hagy vele. Ha beszél, hazudik. Ha ígéretet tesz, megszegi. Ha vitázik, túlkapásba esik. Ha megegyezést köt, megszegi azt

عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ عَمْرٍو رضي الله عنهما قال: قال رَسولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«أَرْبَعٌ مَنْ كُنَّ فِيهِ كَانَ مُنَافِقًا، وَإِنْ كَانَتْ خَصْلَةٌ مِنْهُنَّ فِيهِ كَانَتْ فِيهِ خَصْلَةٌ مِنَ النِّفَاقِ حَتَّى يَدَعَهَا: مَنْ إِذَا حَدَّثَ كَذَبَ، وإِذَا وَعَدَ أَخْلَفَ، وإذَا خَاصَمَ فَجَرَ، وَإِذَا عَاهَدَ غَدَرَ».
[صحيح] - [رواه البخاري ومسلم] - [الأربعون النووية: 48]

Abdullah bin Amr-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Az, aki rendelkezik a következő négy tulajdonsággal, az képmutató, és aki rendelkezik eggyel a következő négy tulajdonságból, annak egy képmutató tulajdonsága van, mindaddig amíg fel nem hagy vele. Ha beszél, hazudik. Ha ígéretet tesz, megszegi. Ha vitázik, túlkapásba esik. Ha megegyezést köt, megszegi azt."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [رواه البخاري ومسلم] - [الأربعون النووية - 48]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) figyelmeztet négy dologgal kapcsolatban, ha azok megvannak egy muszlimban, nagy az esélye annak, hogy a képmutatókhoz fog hasonlóvá válni - ezen tulajdonságok miatt. Ez arra vonatkozik, akiben ezek a tulajdonságok túlsúlyban vannak, ám arra, akiben kevésbe vannak meg, ő nem tartozik ebbe a kategóriába; ezek pedig:
Az első: ha beszél, szándékosan a hazugságra törekszik és elkerüli az igazságot a szavaiban.
A második: Ha egyezséget köt nem teljesíti azt, ám csalárd módon hitszegő, azzal akivel azt megkötötte.
A harmadik: ha ígéretet tesz, nem teljesíti, hanem megszegi ígéretét.
A negyedik: ha vitatkozik, vitában áll valakivel; vitája heves, eltér az igazságtól; megtévesztve, csalárd eszközökkel kiforgatja és érvényteleníti azt; a hamisat és a hazugságot szólja.
A képmutatás: ha valaki olyasmit mutat, aminek az ellenkezője van meg a lelkében; ez megtalálható abban, aki a fenti tulajdonságokkal rendelkezik. Képmutatása azokra vonatkozik, akikkel beszél, vagy akinek ígéretet tesz, vagy aki rábíz valamit, vagy akivel vitatkozik, vagy, akikkel valamilyen egyezséget köt az emberek közül. Nem arra (utal), hogy képmutató az Iszlámban, hiszen az mutatja a hitet a külsőségekben, ám belsőjében a hitetlenséget rejtegeti; akiben megvan ezen tulajdonságok egyike, az a képmutatás egyik jellemzőjével rendelkezik, mindaddig, amíg el nem hagyja azt.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A képmutató némely tulajdonságának a magyarázata, elrettentésként és intésként, nehogy valaki is hasonló dolgot kövessen el.
2. A hagyomány célja az, hogy megmutassa azt, hogy ezek a tulajdonságok a képmutatás jellemzői, és aki ezeket magáévá teszi, abban ezek a tulajdonságok hasonlóvá teszik őt a képmutatókhoz. Ez nem azt jelenti, hogy az illető valódi képmutató, aki kívülről iszlámot mutat, de a szívében hitetlenséget rejteget, hanem inkább azt, hogy aki ezeket a tulajdonságokat rendszeresen megéli, és nem veszi őket komolyan, gyakran téves meggyőződésekkel rendelkezik. Ha valaki ilyen tulajdonságokat mutat, akkor az az illető hitbeli meggyőződésének rosszságára utal.
3. Al-Ghazáli azt mondta: A vallás alapja három dologra szorítkozik: beszéd, cselekedet és szándék. Felhívta a figyelmet a hazugság által elrontott beszédre, a csalás által elrontott cselekedetre, és a hamis szándékra, amely a ígéret megszegését jelenti. Mivel az ígéret megszegés a fogadalom megtartásában csak akkor számít, ha a fogadalommal együtt az elhatározás is jelen van. Ha valaki megígér valamit, de később akadályba ütközik vagy más véleményre jut, akkor ez nem minősül képmutatásnak, mivel nincs mögötte szándékos csalás vagy elhanyagolás.
4. A képmutatás kétféle lehet: a hitvallásbeli képmutatás, ami által az azt képviselő egyén kilép a hit kötelékéből - ez a kifelé az Iszlámot mutatni, belül a hitetlenséget rejtegetni. És a cselekedetekben rejlő képmutatás; ez a hasonlatosság a képmutatókhoz viselkedéseiben. Az ilyen jellemző nem lépteti ki az egyént a hitből; de a nagy bűnök közül való.
5. Ibn Hadzsar mondta: A jogtudósok egyetértenek abban, hogy aki hisz a szívében, és a nyelvével ezt kimondta, de megcselekszi ezeket a jellemzőket - arra nem kell a hitetlenség ítéletét kimondani, nem is képmutató, és nem fog örökkön a Tűzben fog maradni.
6. An-Nawawí mondta: Egyes tudósok szerint a hagyományban említett személyek azok a képmutatók, akik a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) idejében éltek. Ők hirdették az iszlámot és vallották hitüket, de valójában tagadták azt. Ők voltak megbízva a vallás védelmével, de elárulták azt. Ígéreteket tettek a vallás támogatására, de megszegték azokat, és hazudtak a viták során.