Hagyomány: Hagyjátok azon dolgokat, amelyekről Én nem beszéltem nektek! Bizony azokat, akik előttetek éltek pusztulásba vitte az, hogy gyakran tettek fel (felesleges) kérdéseket és ennek következtében nézetkülönbség támadt köztük és a prófétáik között

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه عَنِ النَّبِيِّ صلى الله عليه وسلم قَالَ:
«دَعُونِي مَا تَرَكْتُكُمْ، إِنَّمَا هَلَكَ مَنْ كَانَ قَبْلَكُمْ بِسُؤَالِهِمْ وَاخْتِلَافِهِمْ عَلَى أَنْبِيَائِهِمْ، فَإِذَا نَهَيْتُكُمْ عَنْ شَيْءٍ فَاجْتَنِبُوهُ، وَإِذَا أَمَرْتُكُمْ بِأَمْرٍ فَأْتُوا مِنْهُ مَا اسْتَطَعْتُمْ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 7288]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki továbbította a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:
"Hagyjátok azon dolgokat, amelyekről Én nem beszéltem nektek! Bizony azokat, akik előttetek éltek pusztulásba vitte az, hogy gyakran tettek fel (felesleges) kérdéseket és ennek következtében nézetkülönbség támadt köztük és a prófétáik között. Ha én megtiltok nektek valamit, azt kerüljétek el. Ám ha megparancsolok nektek valamit, abból annyit végezzetek el, amennyire csak képesek vagytok."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 7288]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megemlíti, hogy a vallás szabályozásai három csoportra osztható: olyanok, amelyekről hallgatott (nincs róluk említés), tiltások és parancsok.
Az első: az olyan dolog, amiről a Vallás hallgatott: ahol nincs döntés és szabályozás, azon dolgokkal kapcsolatban az alapelv az, hogy: nem kötelező. Ami a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) korát illeti, tartózkodni kell az olyan kérdésektől, amelyek arra vonatkoznak, ami még nem történt meg; tartva attól, hogy kötelező jellegű parancsolat érkezik le vele kapcsolatban, avagy tiltás; bizony Allah elhagyta ezt könyörületből a szolgák iránt. Ami a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) halála utáni időszakot illeti: ha a kérdés jogi döntvényért hangzik el vagy a tanítás és a tudás megszerzése érdekében, amire a Vallás dolgát illetően szükség lehet, akkor megengedett (a kérdés) sőt megparancsolt. Ha a kérdés makacsság, vagy megátalkodottságból fakad, akkor az a javasolt, hogy hagyjuk el a kérdezést arról - ahogyan ebben a hagyományban is van. Ez azért van így, mivel olyasmihez vezethet, mint ami Izrael fiaival megtörtént, midőn arra kaptak parancsot, hogy áldozzanak fel egy tehenet, ha feláldoztak volna bármilyen tehenet is, akkor betartották volna a parancsot; ám ők folyamatosan kérdezgettek és kérdezgettek róla, míg végül egyre szigorúbb és nehezebb feltételekkel találták magukat szemben.
A második: a tiltások; ezek azon dolgok, amiket ha valaki elhagy úgy jutalomban részesül; ha elköveti őket büntetésben részesül. Az ilyen dolgokat teljesen el kell kerülni.
A harmadik: a parancsok; azon dolgok összessége, amit ha valaki végrehajt jutalomban részesül, aki pedig elhagyja büntetésben részesül; ezekből a képességnek megfelelő mennyiséget el kell végezni.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A legfontosabbal kell elsőként foglalkozni, amire valóságosan szükség van és elhagyni azt, mire jelenleg nincs szükség; és elhagyni azon kérdéseket, amelyek meg nem történt dolgokra vonatkoznak.
2. Tilos olyan kérdést feltenni, amely esetlegesen bonyolítja az ügyet és teret nyithat kétes, gyanús és zavaros folyamatoknak, amelyek a nézeteltérések megsokasodásához vezetnének el.
3. Azon parancs, amely arra szólít fel, hogy minden tilalmasat el kell hagyni, hiszen azok elhagyása nem okoz nehézséget, ezért a tiltás általános érvényű.
4. Azon parancs, amely azt írja elő, hogy a megparancsoltat, a képességek szerint meg kell tenni, ez okozhat nehézségeket, vagy van olyan ember, aki nem is képes rá; éppen ezért a parancs úgy szól: a képességek mértékében.
5. Tilos túlzottan sok kérdést feltenni. A jogtudósok a kérdést két csoportra osztották: az egyik, amely az oktatással és a tanítással kapcsolatos, ami szükséges a Vallás dolgainak megértéséhez; ez megparancsolt; és ebbe a csoportba tartoznak a Társak kérdései is. A másik, amely makacsságból és megátalkodottságból fakadó kérdés - ez tiltott.
6. Intés ezen Nép számára: nem szabad ellenkezni a Küldöttel, ahogyan az megtörtént az előttük élt népek esetében.
7. A sok haszontalan és felesleges kérdés és a Prófétákkal való nézeteltérés a pusztulás egyik oka. Főként olyan dolgok esetében, amelyek megértéséhez nem lehet eljutni; mint például: a Láthatatlan dolgai, amelyeket csupán Allah ismer; vagy a Feltámadás Napjának eseményei és történése.
8. Tilos kérdéseket feltenni nehéz, komplex problémakörök esetén; al-Awzá'i mondta: ha Allah meg akarja tiltani a szolgája számára a tudás áldását, akkor a nyelvére zagyva tévedéseket vet. A legkevesebb tudással rendelkező embereknek láttam őket. Ibn Wahab mondta: Hallottam Málik-ot amint mondja: a sok vita elviszi a tudás fényét az ember szívéből.