Hagyomány: A Feltámadás Napján egy férfi előhozatik és a Tűzbe vettetik. Belei, belső részei a gyomrából kitüremkednek és ő azok körül fog járni, ahogyan a szamár megy körbe a malomkeréken

عَنْ أُسَامَةَ بْنِ زَيْدٍ رضي الله عنه قَالَ: قِيلَ لَهُ: أَلَا تَدْخُلُ عَلَى عُثْمَانَ فَتُكَلِّمَهُ؟ فَقَالَ: أَتَرَوْنَ أَنِّي لَا أُكَلِّمُهُ إِلَّا أُسْمِعُكُمْ؟ وَاللهِ لَقَدْ كَلَّمْتُهُ فِيمَا بَيْنِي وَبَيْنَهُ، مَا دُونَ أَنْ أَفْتَتِحَ أَمْرًا لَا أُحِبُّ أَنْ أَكُونَ أَوَّلَ مَنْ فَتَحَهُ، وَلَا أَقُولُ لِأَحَدٍ يَكُونُ عَلَيَّ أَمِيرًا: إِنَّهُ خَيْرُ النَّاسِ بَعْدَمَا سَمِعْتُ رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَقُولُ:
«يُؤْتَى بِالرَّجُلِ يَوْمَ الْقِيَامَةِ، فَيُلْقَى فِي النَّارِ، فَتَنْدَلِقُ أَقْتَابُ بَطْنِهِ، فَيَدُورُ بِهَا كَمَا يَدُورُ الْحِمَارُ بِالرَّحَى، فَيَجْتَمِعُ إِلَيْهِ أَهْلُ النَّارِ، فَيَقُولُونَ: يَا فُلَانُ مَا لَكَ؟ أَلَمْ تَكُنْ تَأْمُرُ بِالْمَعْرُوفِ، وَتَنْهَى عَنِ الْمُنْكَرِ؟ فَيَقُولُ: بَلَى، قَدْ كُنْتُ آمُرُ بِالْمَعْرُوفِ وَلَا آتِيهِ، وَأَنْهَى عَنِ الْمُنْكَرِ وَآتِيهِ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 2989]

Uszama bin Zayd-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: az mondatott neki: Nem mész el Uthmán-hoz, hogy beszélj vele? Mondta: Vajon úgy gondoljátok, csak akkor beszélek vele ha utána tudatnám veletek? Allah-ra! Már beszéltem vele négyszemközt, anélkül hogy egy rosszat tennék, hiszen nem szeretném elsőként megnyitni ezt a rossz kaput. És nem mondom senkinek, aki felettem amír (vallási és politikai vezető): ő a legjobb az emberek között, miután hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja:
"A Feltámadás Napján egy férfi előhozatik és a Tűzbe vettetik. Belei, belső részei a gyomrából kitüremkednek és ő azok körül fog járni, ahogyan a szamár megy körbe a malomkeréken. Köré fognak gyűlni a Pokol lakói és mondják: Ó Te! Mi van veled? Hát nem parancsoltad ez embereket a jó felé és tiltottad őket a rossztól? Ő feleli: De igen én megparancsoltam jót, ám én magam azt nem hajtottam végre; és megtiltottam nekik a rosszat, ám én magam azt megtettem."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2989]

A magyarázat

Azt mondták Uszáma bin Zayd-nak (Allah legyen elégedett vele): Nem mész el Uthmán bin Affán-hoz (Allah legyen elégedett vele) és beszélsz vele arról a megpróbáltatásról, ami az emberek között történt és igyekezetet mutatni annak lecsillapítására. Ő tudatta velük, hogy titokban már beszélt vele keresve a jó és hasznos megoldást és nem szítva tovább a széthúzást. Az ő célja az volt, hogy ne szólaljon fel fennhangon az amír-ok ellen és ne kifogásolja őket a tanácskozás alatt. Ez a kalifa elleni támadás egyik oka lehetne és az a széthúzás szélesre tárt ajtaja és minden rosszé; nem akarok én lenni az első, aki kinyitja azt.
Majd Uszáma (Allah legyen elégedett vele) mondta: ő tanácsokkal szolgál az amír-oknak, ám titokban; és nem hízeleg senkinek sem, még akkor sem ha az a személy amír; nem hajbókol előttük és nem dicséri hamisan őket szemtől szemben. Ez azután történt, hogy hallotta a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondani: a Feltámadás Napján, egy férfit hoznak elő, akit a Tűzbe vetnek; a belei a gyomrából gyorsan kiszakadnak - a végtelen hőségtől és a borzalmas büntetés következtében. Ebben az állapotában fog kerengeni a belei körül a Tűzben, ahogy a szamár keringve jár a malomkerék körül, amivel őrölnek. A Pokol népe köré fog gyűlni egy kör alakban, amely összezárul körülötte és megkérdezik őt: Ó, Te! Hát nem parancsoltad meg a jót és nem tiltottad meg a rosszat?
Mondja: Én megparancsoltam a jót de én magam nem cselekedtem azt. És megtiltottam a rosszat és elvetendőt, de én magam azt csináltam.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Az alapelv a vezetőknek nyújtott jó tanács esetén: ennek egymás között kell megtörténnie; és a tanácsot adó személy ne beszéljen nyilvánosan arról az átlag emberek előtt.
2. Szigorú fenyegetés ez annak, akinek a szavai ellentmondanak a tetteinek.
3. Az elfogadott udvarias viselkedés és kedvesség a vezetőkkel szemben; és a jóra vezetni őket és a rossztól inteni.
4. A vezetőkkel szembeni hízelgés elítélése az igazsággal kapcsolatban és a rejtett ellenkezőjének a feltárása olyan, mint a hamissággal való hízelgés.