Hagyomány: Allah ragyogóvá (boldoggá) tegye azt a férfit, aki hallott tőlünk valamit és úgy adja azt tovább ahogyan azt hallotta. Hiszen az, akinek az továbbadatott lehet, hogy jobban megérti, mint az, aki hallja

عَنْ عَبْدِ اللهِ بْنِ مَسْعُودٍ رضي الله عنه قَالَ: سَمِعْتُ النَّبِيَّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَقُولُ:
«نَضَّرَ اللَّهُ امْرَأً سَمِعَ مِنَّا شَيْئًا فَبَلَّغَهُ كَمَا سَمِعَ، فَرُبَّ مُبَلِّغٍ أَوْعَى مِنْ سَامِعٍ».
[صحيح] - [رواه الترمذي وابن ماجه وأحمد] - [سنن الترمذي: 2657]

Abdullah bin Masz'úd-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja:
"Allah ragyogóvá (boldoggá) tegye azt a férfit, aki hallott tőlünk valamit és úgy adja azt tovább ahogyan azt hallotta. Hiszen az, akinek az továbbadatott lehet, hogy jobban megérti, mint az, aki hallja."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [At-Tirmidhī, Ibn Māǧa és Aḥmad jegyezték le] - [At-Tirmidhī Sunan-ja - 2657]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) fohászkodott, hogy adjon ragyogást, boldogságot és szépséget azoknak az embereknek ebben az életben, és vezesse őket a Paradicsom örömeibe és ragyogásába a következő életben. Ez azoknak szól, akik meghallgatják a hadíszt, megjegyzik és továbbadják másoknak. Lehet, hogy aki megkapja a hadíszt, jobban megérti, és jobban képes következtetéseket levonni, mint aki először elmondta. Az első személy tehát jól megőrzi és továbbadja, a második pedig jól megérti és alkalmazza.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Buzdítás a Prófétai Szunna emlékezetben történő megőrzésére és annak továbbítására az embereknek.
2. A Hagyomány Népe kiválóságának a megmutatása; és annak keresésének nemes volta.
3. A vallástudósok kiválósága, akik a levezetés, a következtetés és a megértés népe.
4. A Társak (Allah elégedettsége rájuk) kiválósága és erénye, hiszen ők azok, akik hallották a hagyományt Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és továbbították nekünk.
5. Al-Munáwi azt mondta: megmagyarázta abban, hogy a hagyomány lejegyzésének nem feltétele a fiqh (a finom dolgok megértése); a lejegyző feltétele a memorizálás, az emlékezetben történő megőrzés; a vallástudósság feltétele: a pontos megértés és az alapos átgondolás.
6. Ibn 'Uyayna mondta: bárki is, aki a hagyományt keresi, annak arcán frissesség, ragyogás van azon hagyomány miatt.
7. A hagyománytudósok körében a memorizálásnak, az emlékezetben megőrzésnek két módja van: a szív megőrzése és a könyv és a sor megőrzése (írásban rögzíti); mindkettőt tartalmazza a fohász a hagyományban.
8. Az emberek értelme, szellemi kapacitása eltérő; sok továbbító jobban megérti, mint a hallgatója; és sok fiqh-et (vallásjogi tudás) szállító, magával hordozó nem vallástudós.