Hagyomány: Az ember helyes és teljes Iszlámjának része az, hogy nem avatkozik bele abba, amihez nincs semmi köze és nem tartozik rá.”

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«مِنْ حُسْنِ إِسْلَامِ المَرْءِ تَرْكُهُ مَا لَا يَعْنِيهِ».
[قال النووي: حديث حسن] - [رواه الترمذي وغيره] - [الأربعون النووية: 12]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele) (hivatkozva jegyezték fel), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Az ember helyes és teljes Iszlámjának része az, hogy nem avatkozik bele abba, amihez nincs semmi köze és nem tartozik rá.”
-

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázta: a muszlim ember Iszlámjának legtökéletesebb és legteljesebb formája és teljessége és hitének tökéletessége, az nem más, mint: eltávolodás mindattól, ami nem tartozik rá és nem az ő dolga és nincs is hasznára a szavakból és a tettekből. Illetve az olyan dolgoktól, amelyek nem rá tartoznak a Vallás vagy a földi élet dolgai közül. Ha valaki olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek nem rá tartoznak, azok talán elfordíthatják őt azon dolgok elvégzésétől, amelyek viszont reá tartoznak; vagy elvezethet ahhoz, hogy olyat tesz, amit el kellene kerülnie. Tudjuk: az ember felelős a cselekedeteiért a Feltámadás Napján!

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Az emberek az Iszlámjukat tekintve különbözőek; és az a Vallás szépségében és teljességében növekedhet némely cselekedet révén.
2. A tartalmatlan, üres és haszontalan, felesleges beszéd, szavak és cselekedetek elhagyása bizonyíték az ember Iszlámjának teljességére és tökéletességére.
3. Buzdítás arra, hogy az ember olyannal foglalkozzon, ami kimondottan rá tartozik - Vallásának és földi életének ügyei közül. Az ember Iszlámjának szépségéhez és teljességéhez tartozik annak elhagyása, ami nem tartozik rá; úgy annak szépségéhez és teljességéhez tartozik az ha azzal foglalkozik, ami rá tartozik.
4. Ibn al-Qayyim (Allah könyörüljön rajta) mondta: A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egyetlen kifejezésben foglalta össze a wara'-t (jámborság, kegyes istenfélelem). Azt mondta: "Az ember Iszlámja szépségének, teljességének része: ha elhagyja azt, ami nem tartozik rá". Ez tartalmazza: elhagyását mindannak, ami nem tartozik rá a szavakból, a tekintetből, a meghallásból, a csapásból, a járásból, a gondolatból, és a többi külsőleg megnyilvánuló vagy belső cselekedetekből. Ez egy megnyugtató, gyógyító szó a jámborság (wara‘) terén.
5. Ibn Radzsab mondta: ez a hadíth a jó modor, az etikett, az illendő viselkedés egyik alapelve.
6. Buzdítás a tudás keresésére; hiszen általa ismeri meg az ember azt, ami rá tartozik és azt, ami nem tartozik rá.
7. A jó megparancsolása és a rossz megtiltása, valamint az őszinte jó tanács, azon dolgok közé tartoznak, amelyek minden egyes emberre vonatkoznak, és rá tartoznak. Hiszen e két dolog parancs által rendeltetett el és íratott meg kötelességként.
8. A hadíth általános tartalmához hozzátartozik: eltávolodás mindattól, ami nem tartozik ránk, azon dolgok közül amiket a Magasztos és Fenséges Allah megtiltott és a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) rosszallt és kifogásolt; ugyanígy azon dolgok, amelyekre a Túlvilági Létben nincs szükség, mint a láthatatlan lényegei, valós tartalmai, vagy a teremtésben és a parancsban rejlő bölcsességek részletei; vagy a kérdés és kutakodás az elrendelt ügyek dolgában, vagy a feltételes, esetleges dolgok esetében, amelyek még nem történtek meg, vagy amelyek vélhetően soha nem fognak megtörténni vagy elképzelhetetlen megtörténésük.