عَنْ أَنَسٍ رضي الله عنه أَنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ:
«إِذَا تَوَضَّأَ أَحَدُكُمْ وَلَبِسَ خُفَّيْهِ فَلْيُصَلِّ فِيهِمَا، وَلْيَمْسَحْ عَلَيْهِمَا ثُمَّ لَا يَخْلَعْهُمَا إِنْ شَاءَ إِلَّا مِنْ جَنَابَةٍ».
[صحيح] - [رواه الدارقطني] - [سنن الدارقطني: 781]
المزيــد ...
Anasz-tól (Allah legyen elégedett vele) miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Ha valaki közületek wudut végez aztan felveszi lábbeliét, akkor nyugottan ezekben imádkozhat, és rájuk is törölhet, és csak akkor vegye le őket ha dzsunub (nagy tisztátalanság) állapotpa kerül."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Ad-Dāraquṭnī jegyezte le] - [Ad-Dāraquṭnī Sunan-ja - 781]
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmagyarázza: ha a muszlim ember lábbelit visel (olyat ami a lábat illetve bokát is takarja), azt követően, hogy kisebb tisztálkodást végzett, majd tisztátalanná vált és ismét kisebb tisztálkodást akar végezni, abban az esetben elég ha rátöröl a lábbelire, ha úgy gondolja, és azokban imádkozhat és meghatározott ideig nem kell levetnie azokat. Kivéve ha nemi élet miatti tisztátalanság állapotába kerül, ekkor le kell vetnie a lábbelit és nagyobb tisztálkodást kell végeznie.