عَنْ حُذَيْفَةَ رضي الله عنه قَالَ:
كُنْتُ مَعَ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَانْتَهَى إِلَى سُبَاطَةِ قَوْمٍ، فَبَالَ قَائِمًا، فَتَنَحَّيْتُ فَقَالَ: «ادْنُهْ» فَدَنَوْتُ حَتَّى قُمْتُ عِنْدَ عَقِبَيْهِ فَتَوَضَّأَ فَمَسَحَ عَلَى خُفَّيْهِ.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 273]
المزيــد ...
Hudajfá-tól (Allah legyen elégedett vele), aki azt mondta:
A Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) voltam, mikor elért egy bizonyos törzs szennyel és piszokkal telt földjére, majd (ott) állva vizelt. Én távolabb húzódtam. Ő erre mondta: Gyere közelebb! Közelebb mentem és már a sarkainál voltam. Közvetlenül utána wudut (kisebb mosakodás) végzett, majd (kezével) végigtörölte a lábbelijét.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 273]
Hudajfa bin Al-Jamán (Allah legyen vele elégedett) tudatja, hogy a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) volt, és a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) vizelni akart, elment egy bizonyos nép szennyel és piszokkal telt erre való földjére; ez az a hely ahová az otthonaikból kisepert szemetet, koszt és használt dolgokat helyezték. Állva vizelt; jóllehet általános szokása az volt, hogy ülve vizelt.
Hudajfa kissé távolabb ment tőle és a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta neki: Jöjj közelebb! Hudajfa közelebb ment hozzá, míg végül a háta mögött állt a lábainál, hogy egy természetes takaró legyen, ami a tekintetet, ebben a helyzetben, elzárja az illetlenségtől.
Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) wudut végzett; a lábak megmosásakor, pedig megelégedett azzal, hogy végigsimította a két lábbelit "khuffánt" - ami nem más, mint amit az ember a lábain visel, vékony, finom, puha bőrből, ezek a bokát is takarják- és nem vetette le azokat.