عَنْ عَبْدِ اللهِ بْنِ عَمْرٍو رَضيَ اللهُ عنهما قَالَ:
رَجَعْنَا مَعَ رَسُولِ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ مِنْ مَكَّةَ إِلَى الْمَدِينَةِ حَتَّى إِذَا كُنَّا بِمَاءٍ بِالطَّرِيقِ تَعَجَّلَ قَوْمٌ عِنْدَ الْعَصْرِ، فَتَوَضَّؤُوا وَهُمْ عِجَالٌ، فَانْتَهَيْنَا إِلَيْهِمْ وَأَعْقَابُهُمْ تَلُوحُ لَمْ يَمَسَّهَا الْمَاءُ فَقَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «وَيْلٌ لِلْأَعْقَابِ مِنَ النَّارِ أَسْبِغُوا الْوُضُوءَ».
المزيد
Abdullah bin Amr-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel), aki mondta:
Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) visszatértünk Mekkából Medinába, míg el nem értünk az úton egy vízlelő helyhez, némelyek sietősen készültek a délutáni imára. Nagy sietséggel végezték a tisztálkodást (wudu). Mi odaértünk hozzájuk és a sarkaikon világosan látszott, hogy azokat víz nem érintette. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: " Jaj a sarkaknak a Tűztől! Végezzétek el pontosan a wudut (kisebb tisztálkodás)."