Hagyomány: Allah átkozza meg a zsidókat és a keresztényeket; ők a prófétáik sírjait imahellyé tették

عَنْ عَائِشَةَ أُمِّ المؤْمنينَ رَضيَ اللهُ عنها قَالَتْ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فِي مَرَضِهِ الَّذِي لَمْ يَقُمْ مِنْهُ:
«لَعَنَ اللهُ الْيَهُودَ وَالنَّصَارَى، اتَّخَذُوا قُبُورَ أَنْبِيَائِهِمْ مَسَاجِدَ» قَالَتْ: فَلَوْلَا ذَاكَ أُبْرِزَ قَبْرُهُ، غَيْرَ أَنَّهُ خُشِيَ أَنْ يُتَّخَذَ مَسْجِدًا.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 529]

Aisha, az Igazhívők Anyja (Allah legyen elégedett vele) mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta azon betegsége során, amelyből már nem gyógyult fel:
"Allah átkozza meg a zsidókat és a keresztényeket; ők a prófétáik sírjait imahellyé tették". Aisha (Allah legyen elégedett vele) azt mondta: ezen szavai nélkül a sírja látható lett volna; attól azonban félni kellett, hogy imahellyé (mecsetté) teszik azt.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 529]

A magyarázat

Aisha, az Igazhívők Anyja (Allah legyen elégedett vele) tudatja, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta azon betegsége során, amelyben erősen előrehaladott állapotba került és amelyben meg is halt: Allah átkozza meg a zsidókat és a keresztényeket, és tartsa távol őket Allah kegyelmétől; ez pedig azért van így mivel ők a prófétáik sírjait imahelyekké tették; azaz azok fölé épületet emeltek, vagy imádkoztak azoknál, vagy azok felé fordulva. Majd mondta (Allah legyen elégedett vele): ha nem lett volna ez a tiltás és intő figyelmeztetés a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), és a Társak félelme attól, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) sírjával is azt tegyék, amit a zsidók és a keresztények tettek a prófétáik sírjával - akkor az ő sírja nyilvános, szabad helyen emelkedne.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ez az utolsó tanácsai közül való, ami annak fontosságára tanít és arra, hogy nagy tiszteletben kell tartani.
2. Megerősített tiltás és erős tilalom: nem szabad a sírokat mecsetekké, imahelyekké tenni, sem azokban imádkozni, kivéve a temetési imát; csak így lehet megakadályozni, hogy a holtat szentként tiszteljék, körbejárják a sírját, és a sarkaihoz dörgölőzzenek, simogassák azokat, és a nevén szólítani az elhunytat és hozzá fordulni; mindezek a társítás részei és módjai.
3. Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) végtelen törődése és gondoskodása az egyistenhit tisztaságának és alapelveinek megőrzését illetően; illetve a félelme attól, hogy a sírok túl nagy figyelmet és tiszteletet kapjanak - hiszen ez társításhoz vezetne.
4. A Magasztos Allah megvédte az Ő Prófétáját (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) attól, hogy a sírjánál társítást kövessenek el. És sugallta a Társainak és az őket követő nemzedékeknek, hogy őrizzék meg a sírját attól, hogy nyilvánosan a magasba törjön.
5. A Társak (Allah legyen elégedett velük) a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tanácsa szerint cselekedtek; és gondosan törődtek az egyistenhittel.
6. Tilos bármiben is hasonlítani a zsidókhoz és a keresztényekhez; az épületek sírok fölé építése az ő szokásaik közül való.
7. A sírok imahellyé tételéhez, és az azokban és azok felé történő imádkozáshoz tartozik az is, amikor a sírra ugyan nem épült imahely, de mégis imádkoznak azoknál - ez is tiltott.