Hagyomány: Nincs kár okozás, sem pedig viszonzott károkozás!

عَنْ أَبِي سَعِيدٍ سَعْدِ بْنِ مَالِكِ بْنِ سِنَانٍ الخُدْرِيّ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ أَنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ:
«لَا ضَرَرَ وَلَا ضِرَارَ».
[حسن] - [رواه ابن ماجه، والدارقطني، وغيرهما مسندًا] - [الأربعون النووية: 32]

Abu Szaíd Szaad bin Málik bin Szinán al-Khudri-tól (Allah legyen elégedett vele), miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Nincs kár okozás, sem pedig viszonzott károkozás!"
[Ḥasan (jó; a hitelestől gyengébb)] - [رواه ابن ماجه والدارقطني وغيرهما مسندًا] - [الأربعون النووية - 32]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) világosan kifejtette, hogy kötelesség a kár elhárítása – bármilyen formában is jelenjen meg –, akár önmagunktól, akár másoktól. Ezért senkinek sem megengedett, hogy ártson önmagának vagy másnak – egyaránt. Nem megengedett a számára, hogy a károkozást hasonló károkozással viszonozza valaki, hiszen a károkozás elhárítása nem történhet meg károkozással, kivéve, ha a qiszász (a törvényileg engedélyezett megtorló, hasonló mértékű büntetés) alapján történik, túlkapásra való vetemedés nélkül.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ez a hadíth megtiltja a károkozás hasonlónál nagyobb mértékű viszonozását.
2. Allah soha semmi olyat nem parancsolt meg az Ő szolgáinak, ami az ő kárukra vagy sérelmükre lenne.
3. A hadíth egy alapelv, amely tiltja: a károkozást és a viszonzott károkozást akár szóban, tettekben vagy mulasztás révén.
4. A törvényi alapelv: (az Iszlám) Törvénye nem ismeri el a darart és tiltja a dirárt.