Hagyomány: "Ó, Allah! Én az egészséges jólétet kérem Tőled a földi létben és a Túlvilágon!

عَنِ ابنِ عُمَرَ رضي الله عنهما قَالَ:
لَمْ يَكُنْ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَدَعُ هَؤُلَاءِ الدَّعَوَاتِ، حِينَ يُمْسِي وَحِينَ يُصْبِحُ: «اللَّهُمَّ إِنِّي أَسْأَلُكَ الْعَافِيَةَ فِي الدُّنْيَا وَالْآخِرَةِ، اللَّهُمَّ إِنِّي أَسْأَلُكَ الْعَفْوَ وَالْعَافِيَةَ فِي دِينِي وَدُنْيَايَ وَأَهْلِي وَمَالِي، اللَّهُمَّ اسْتُرْ عَوْرَتِي -أَو: عَوْرَاتِي- وَآمِنْ رَوْعَاتِي، اللَّهُمَّ احْفَظْنِي مِنْ بَيْنِ يَدَيَّ، وَمِنْ خَلْفِي، وَعَنْ يَمِينِي، وَعَنْ شِمَالِي، وَمِنْ فَوْقِي، وَأَعُوذُ بِعَظَمَتِكَ أَنْ أُغْتَالَ مِنْ تَحْتِي».
[صحيح] - [رواه أبو داود والنسائي وابن ماجه وأحمد] - [سنن أبي داود: 5074]

Ibn ,'Umar (Allah legyen elégedett kettejükkel), azt mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) soha nem hagyta el ezeket a fohászokat, akár este felé vagy reggelre kelve: "Ó, Allah! Én az egészséges jólétet kérem Tőled a földi létben és a Túlvilágon! Ó, Allah! Én a megbocsátást és az egészséges jólétet kérem Tőled a Vallásomban, a földi életemben, a családommal kapcsolatban, a vagyonommal kapcsolatban! Ó, Allah! Rejts el a hibámat - vagy: hibáimat - és nyugtasd meg rémületemet! Ó, Allah! Őrizz meg engem elölről és hátulról, jobbomról és balomról és felülről. A Te hatalmasságodhoz menekülök az elől, hogy támadás érjen engem alulról."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Abū Dāwūd, an-Nasā’ī, Ibn Māǧa és Aḥmad jegyezték le] - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 5074]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) soha nem hagyta el ezeket a fohászokat, midőn esteledett vagy a reggel közeledett:
(Ó, Allah! Én az egészséges jólétet kérem Tőled) a biztonságot és a védelmet a csapásoktól, a megpróbáltatásoktól, a világi nehéz helyzetektől a vallást érintő vágyaktól és próbatételektől! (a földi életben és a Túlvilágon) a közelebbi és a távolabbi életben.
(Ó, Allah! Én a megbocsátást) a bűnök eltörlését kérem és azt, hogy tekints el azoktól. (és az egészséges jólétet kérem) a mentességet a hiányosságoktól és a szégyenteljes léttől. (a Vallásomban) a társítástól, újításoktól és a bűnöktől való mentességet. (a földi életemben) a csapásoktól, a károktól és a bántalmazástól és mindenféle rossz dologtól. (a családommal kapcsolatban) a feleségem, a gyermekeim és a rokonaim kapcsán. (a vagyonommal kapcsolatban) a javaimmal és a tetteimmel kapcsolatban.
(Ó, Allah! Rejts el a hibámat) a bennem rejlő hiányosságokat, hanyagságot, töröld el bűneimet. (és nyugtasd meg rémületemet!) félelmemet, rettegésemet és riadalmamat.
(Ó, Allah! Őrizz meg engem) űzd el a csapást rólam, és a fájdalmas és ártó próbatételeket. (elölről és hátulról, jobbomról és balomról és fölöttem). Azt kérte, hogy Allah őrizze meg őt minden irányból, hiszen a csapások és a próbatételek ezen irányok egyikéből érik leginkább.
(A Te hatalmasságodhoz menekülök az alulról érkező támadások elől.) váratlanul elragadtassak és hirtelen elpusztuljak. (a talpam alatt) azaz a föld megnyílik alattam elnyelve engem.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ezen szavak fenntartása és gyakori ismétlése, engedelmeskedve és követve a Küldöttet (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget).
2. Ahogyan az ember arra kapott parancsot, hogy az egészséges jólétet kérje Allahtól a Vallásával kapcsoltban, ehhez hasonló arra is parancsot kapott, hogy ugyanezt kérje a világi létével kapcsolatban.
3. At-Taybí mondta: a hat irány általánosságban említtetik; hiszen a csapások és minden rossz ezekből érkezhet; az alsó (láb alatti rész) kiemelten említtetik - a kártevő gonoszsága miatt.
4. A legkiválóbb a megemlékezések olvasása terén: a reggeli időszak; a hajnalhasadástól a napkeltéig, a nappal legelején. Vagy a kora délutáni órákban egészen a napnyugtáig; ha ezen időszakok után mondja, azaz a reggeli órákban már a reggeli világosság idején az is elégséges az ember számára. Ha a déli időszak után mondja el - az is elfogadható; ha a napnyugta után mondja el - az is elfogadható. Az (az Allahról történő) megemlékezés időszaka.
5. Ha egy bizonyíték egy bizonyos fohászt vagy megemlékezést kifejezetten estére említi, mint pl. az utolsó 2 ája a tehén szúrából, ezt este kell mondani a napnyugta után.