Hagyomány: Tanácsolom és örökül hagyom neked: Soha ne hagyd el egyetlen ima végén se, ám mondd: Alláhumma a'inní 'alá dzikrika wa sukrika wa huszni 'ibádatik (Ó, Uram, Allah! Segíts engem arra, hogy megemlékezzem Rólad, hálát adhassak Neked és a Te szép és helyes imádatodra)!

عَنْ مُعَاذِ بْنِ جَبَلٍ رضي الله عنه:
أَنَّ رَسُولَ صَلَّى عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَخَذَ بِيَدِهِ، وَقَالَ: «يَا مُعَاذُ، وَاللَّهِ إِنِّي لَأُحِبُّكَ»، فَقَالَ: «أُوصِيكَ يَا مُعَاذُ لَا تَدَعَنَّ فِي دُبُرِ كُلِّ صَلَاةٍ تَقُولُ: اللَّهُمَّ أَعِنِّي عَلَى ذِكْرِكَ وَشُكْرِكَ وَحُسْنِ عِبَادَتِكَ».
[صحيح] - [رواه أبو داود والنسائي وأحمد] - [سنن أبي داود: 1522]

Mu'ád bin Dzsabal-tól (Allah legyen elégedett vele):
Miszerint a Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megfogta a kezét és mondta: " Ó, Mu'ád! Én, Allahra mondom, szeretlek téged." Majd így szólt: "Ó, Mu'ád! Tanácsolom és örökül hagyom neked: Soha ne hagyd el egyetlen ima végén se, ám mondd: Alláhumma a'inní 'alá dzikrika wa sukrika wa huszni 'ibádatik (Ó, Uram, Allah! Segíts engem arra, hogy megemlékezzem Rólad, hálát adhassak Neked és a Te szép és helyes imádatodra)!
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 1522]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megfogta Mu'ád bin Dzsabal (Allah legyen elégedett vele) kezét és mondta neki: Allahra (mondom)! Én bizony, szeretlek téged! És azt tanácsolom és hagyom örökül neked, hogy soha ne mulaszd el elmondani minden egyes ima végén: (Ó, Uram, Allah! Segíts engem arra, hogy megemlékezzem Rólad!) minden olyan szóban és cselekedetben, amely közelebb visz az engedelmességhez, (hálát adhassak Neked) elérve a kegyelmeket és elkerülve a megtorló neheztelést, (és a Te szép és helyes imádatodra) Teljes és őszinte odaadással Allah iránt és a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pontos követésére.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Megengedett, hogy az egyén hírt adjon a valaki iránt érzett szeretetéről, ami az Allah iránti szeretetéből fakad.
2. Ajánlott elmondani ezt a fohászt minden egyes ima végén - legyen az kötelezően előírt vagy önkéntesen végzett.
3. Ebben a fohászban, ezzel a kevés szóval és kifejezéssel teljesülnek a földi és a Túlvilági elvárások és követelmények.
4. Az Allah miatt érzett szeretet előnyei: az Igazság folytonos keresése és örökül hagyása, az egymásnak kölcsönösen adott tanács és a kegyességben és istenfélelemben való együttműködés.
5. At-Taybí azt mondta: Allah említése a szív megnyílásának előfeltétele, hálája az elfogadott áldások eszköze, és a jó imádat azt kívánja, hogy megszabaduljon minden olyan dologtól, ami elvonja őt Allahról, a Magasságosról