عَنْ أَنَسٍ رضي الله عنه قَالَ:
كَانَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يُكْثِرُ أَنْ يَقُولَ: «يَا مُقَلِّبَ القُلُوبِ ثَبِّتْ قَلْبِي عَلَى دِينِكَ»، فَقُلْتُ: يَا رَسُولَ اللهِ، آمَنَّا بِكَ وَبِمَا جِئْتَ بِهِ فَهَلْ تَخَافُ عَلَيْنَا؟ قَالَ: «نَعَمْ، إِنَّ القُلُوبَ بَيْنَ أُصْبُعَيْنِ مِنْ أَصَابِعِ اللهِ يُقَلِّبُهَا كَيْفَ يَشَاءُ».
[صحيح] - [رواه الترمذي وأحمد] - [سنن الترمذي: 2140]
المزيــد ...
Anasz-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nagyon gyakran azt mondta: "Ó, Te, Aki a szíveket forgatod! Erősítsd meg a szívemet a Te Vallásodon!" Én megkérdeztem: Ó, Allah Küldötte! Hiszünk neked és abban, amit el hoztál, mégis félelem tölt el téged velünk kapcsolatban? Mondta: "Igen! Hiszen a szívek Allah két ujja között vannak; úgy forgathatja azokat, ahogyan akarja."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [At-Tirmidhī és Aḥmad jegyezték le] - [At-Tirmidhī Sunan-ja - 2140]
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) leggyakoribb fohásza ez volt, kérve a Magasztos Allah-tól az eltökéltséget és a szilárd ragaszkodást a Valláshoz és az Iránta való engedelmességet és a távol maradást a ferdeségektől és tévelygéstől. Anasz bin Málik (Allah legyen elégedett vele) csodálkozott azon, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ilyen gyakran mondja el ezt a fohászt. Erre, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatta vele, hogy a szívek Allah két ujja között vannak és Ő azokat úgy forgathatja, ahogyan akarja. A szív a hit vagy a hitetlenség központi helye. A szívet azért nevezhetik szívnek (qalb) mivel gyakorta mozog és ingadozik (taqallub). Az (a szív) nagyon gyorsan tud elfordulni, más irányba fordulni, ha az indulatok felforrósodnak benne. Akit Allah akar, annak szívét megerősíti azt úton maradásra és szilárddá teszi azt a Vallásában; akit pedig akar annak a szívét elfordítja az útmutatástól és a ferdeségek és tévelygés felé fordítja.