Hagyomány: Egy öreg ember szíve két dologban fiatal marad: a világ iránti szeretetében és folyamatos reménykedésében

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَ: سَمِعْتُ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَقُولُ:
«لاَ يَزَالُ قَلْبُ الكَبِيرِ شَابًّا فِي اثْنَتَيْنِ: فِي حُبِّ الدُّنْيَا وَطُولِ الأَمَلِ».
[صحيح] - [رواه البخاري] - [صحيح البخاري: 6420]

Abu Hurayra (Allah legyen elégedett vele) mondta: hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint azt mondja:
"Egy öreg ember szíve két dologban fiatal marad: a világ iránti szeretetében és folyamatos reménykedésében."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Al-Bukhārī jegyezte le] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 6420]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmondta: az öreg embernek, amikor öregszik, a teste gyengül, ám szíve fiatal marad, két dolog szeretetét illetően: Az első: a világ iránt érzett szeretete, a sok vagyon miatt. A második: a hosszú élet, a magas életkor és a remény iránt táplált szeretete.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Rávilágítás azokra a dolgokra amik az ember természetében vannak: a világ iránt érzett szeretet és a folyamatos reménykedés!
2. A hagyomány arra utal, hogy a hosszú remény és a pénzgyűjtés helytelenül van értékelve, és arra ösztönöz, hogy felkészüljünk a halálra. Az adakozás előnyét a gazdagok számára, a szegények számára pedig az önmegtartóztatást hangsúlyozza.
3. Az ember számára a legkedvesebb dolog: saját maga! Reméli, hogy fennmarad, életben marad és a hosszú életet reméli és szereti a vagyont, mivel az az egyik eszköz és mód fenntartani az egészséget és az örömöt. Minél inkább ennek fogyását érzi, annál jobban nő az iránta érzett szeretete és a vágya, hogy az még sokáig kitartson.