Hagyomány: Aki leveti magát egy hegyről és megöli magát, az a Pokol Tüzében van; örökkön örök időkre magasról leveti magát abba

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ عَنِ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ:
«مَنْ تَرَدَّى مِنْ جَبَلٍ فَقَتَلَ نَفْسَهُ فَهُوَ فِي نَارِ جَهَنَّمَ يَتَرَدَّى فِيهِ خَالِدًا مُخَلَّدًا فِيهَا أَبَدًا، وَمَنْ تَحَسَّى سُمًّا فَقَتَلَ نَفْسَهُ فَسُمُّهُ فِي يَدِهِ يَتَحَسَّاهُ فِي نَارِ جَهَنَّمَ خَالِدًا مُخَلَّدًا فِيهَا أَبَدًا، وَمَنْ قَتَلَ نَفْسَهُ بِحَدِيدَةٍ فَحَدِيدَتُهُ فِي يَدِهِ يَجَأُ بِهَا فِي بَطْنِهِ فِي نَارِ جَهَنَّمَ خَالِدًا مُخَلَّدًا فِيهَا أَبَدًا».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 5778]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:
"Aki leveti magát egy hegyről és megöli magát, az a Pokol Tüzében van; örökkön örök időkre magasról leveti magát abba. Aki mérget iszik, így megölve magát, annak a mérge a kezében van és azt issza a pokol tüzében örökre. Aki pedig megöli magát egy darab vassal, a kezében lévő vas, a Pokol Tüzében fogja megkéselni a gyomrát, örök időkre abban maradva."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 5778]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) intett a öngyilkosságtól a földi létben, hiszen azt majdan a Feltámadás Napján ugyanolyan tett fogja követni, a Pokol Tüzében, olyan módon, ahogyan azt magával, a földi életben tette - hatalmas büntetésként számára. Aki leveti magát egy hegyről, megölve így magát, az a Pokol Tüzében is a Pokol hegyeiről fogja levetni magát annak völgyeibe örökkön örökké. Aki mérget iszik, így ölve meg magát, az a kezében lévő mérget a Pokol Tüzében is örök időkig fogja inni. Aki egy vas darabot szúrva magába, öli meg magát, annak a kezében lévő vas darab a Pokol Tüzében is örök időkig a gyomrába fog szúródni.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Tilos az embernek megölnie magát, öngyilkosságot elkövetnie; ez a nagy bűnök közül való, amely joggal érdemli meg a fájdalmas büntetést.
2. Amit a hagyományban megemlít az egy típus, mint az önpusztítás egyik módja; egyébként bármilyen módon is ölt, ugyanolyan módon részesül majd a büntetésben. Al-Bukhari Szahíh (Hiteles) című munkájában olvasható, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szava: "Aki megfojtja magát, az a Tűzben is meg fogja fojtani magát; aki pedig megszúrja magát, az a Tűzben is meg fogja szúrni magát."
3. An-Nawawi mondta: A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavaival kapcsolatban (a Tűzben van, ő ezzel örökkön örök időkre abba vetette magát); több vélemény is elhangzott. Az egyik: elképzelhető, hogy arra vonatkozik, aki ezt tette, megengedettnek gondolva, holott jól tudta, hogy az tilos - az ilyen személy hitetlen; és ez a büntetése. A második: az értelmi lényege: a khulúd-on (örök tartózkodás) az időtartamot és a hosszan benne tartózkodást értjük, nem az állandóságot. Ahogyan lehet mondani: Allah nyújtsa hosszúra a szultán uralmát! A harmadik: ez a büntetése; ám a Magasztos és Fenséges Allah kegyesen tudatja, hogy az, aki muszlimként hal meg az nem marad örökre a Tűzben.
4. Ez az a típus, amelyben a Túlvilágon megvalósuló büntetések hasonlók a földi létben elkövetett bűnökhöz. Ebből az vonható le: az ember önmaga ellen elkövetett bűne olyan, mint a másik ellen elkövetett bűne, hiszen a lelke (az élete) nem az ő tulajdona - az a Magasztos Allahé, így az ember nem rendelkezhet azzal csak olyan módon, ahogyan arra engedélyt kapott.