Hagyomány: Aki azt szeretné, hogy Allah megmentse őt a Feltámadás Napjának nehézségeitől és kínjaitól, az adjon haladékot az anyagi nehézséggel küzdőnek, vagy engedje el az adósságot!

عَنْ أَبَي قَتَادَةَ رضي الله عنه أنَّهُ طَلَبَ غَرِيمًا لَهُ، فَتَوَارَى عَنْهُ ثُمَّ وَجَدَهُ، فَقَالَ: إِنِّي مُعْسِرٌ، فَقَالَ: آللَّهِ؟ قَالَ: آللَّهِ؟ قَالَ: فَإِنِّي سَمِعْتُ رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَقُولُ:
«مَنْ سَرَّهُ أَنْ يُنْجِيَهُ اللهُ مِنْ كُرَبِ يَوْمِ الْقِيَامَةِ فَلْيُنَفِّسْ عَنْ مُعْسِرٍ أَوْ يَضَعْ عَنْهُ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 1563]

Abu Qatáda-tól (Allah legyen elégedett vele), aki kérte a tartozás kiegyenlítését az adósától, de az elrejtőzött előle, majd később megtalálta, a férfi azt mondta: én, anyagilag nehéz helyzetben vagyok! Erre azt kérdezte: Allahra mondod? Allahra mondod? Én, bizony, hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja:
"Aki azt szeretné, hogy Allah megmentse őt a Feltámadás Napjának nehézségeitől és kínjaitól, az adjon haladékot az anyagi nehézséggel küzdőnek, vagy engedje el az adósságot!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 1563]

A magyarázat

Abu Qatáda al-Anszári (Allah legyen elégedett vele) egy adósát kereste, aki elbújt előle; majd később megtalálta. Az adós mondta: Én, bizony, nehéz anyagi helyzetben vagyok! És nem rendelkezem annyi pénzzel, hogy visszaadjam azt, amivel neked tartozom.
Erre Abu Qatáda megeskette őt Allahra, hogy nincs nála semmi pénz.
Ő megesküdött Allahra, hogy az igazat mondja.
Abu Qatáda (Allah legyen elégedett vele) mondta, hogy ő hallotta a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja:
Aki annak örülne és azt szeretné, ha Allah megmentené őt a Feltámadás Napjának kínjaitól, nehéz helyzeteitől, retteneteitől, az adjon haladékot az anyagilag nehéz helyzetben lévőnek, azáltal, hogy meghosszabbítja és későbbre tolja el az adósság behajtását; vagy elengedi az adósság egy részét, vagy az egészét.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ajánlott haladékot adni az anyagilag nehéz helyzetben lévőnek, addig amíg (anyagi) könnyebbséget nem talál, vagy elengedni adósságát, az egészet vagy annak egy részét.
2. Aki könnyítést ad egy hívőnek a földi lét nehézségeitől, kínjaitól - annak Allah is könnyítést ad a Feltámadás Napjának nehézségeitől és kínjaitól.
3. Az alapelv: a kötelezően előírt feladatok kiválóbbak az önkéntesen végzetteknél. Ám, némely helyzetben az önkéntesen végzett feladat kiválóbb lehet a kötelezően előírtnál. Az adósság elengedése az anyagilag nehéz helyzetben lévő számára, önkéntes cselekedet; a türelem vele szemben, a haladék megadása és a adósság nem követelése, kötelezően előírt; így az önkéntesen végzett cselekedet kiválóbb a kötelezően előírtnál - ebben az esetben.
4. A hagyomány az anyagilag nehéz helyzetben lévőre vonatkozik, ő elnézésben részesülhet. Ám, az, aki halogatja megadni (az adósságát), bár van pénze, arról a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondja: "A tehetős, gazdag ember részéről a késlekedés és (az adósság megadásának halogatása) - igazságtalanság."