Hagyomány: Bizony, Odaadom ezt a zászlót egy férfinak, aki szereti Allahot és az Ő Küldöttét, és Allah a kezén keresztül fog diadalra vezetni

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه أَنَّ رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ يَوْمَ خَيْبَرَ:
«لَأُعْطِيَنَّ هَذِهِ الرَّايَةَ رَجُلًا يُحِبُّ اللهَ وَرَسُولَهُ، يَفْتَحُ اللهُ عَلَى يَدَيْهِ» قَالَ عُمَرُ بْنُ الْخَطَّابِ: مَا أَحْبَبْتُ الْإِمَارَةَ إِلَّا يَوْمَئِذٍ، قَالَ فَتَسَاوَرْتُ لَهَا رَجَاءَ أَنْ أُدْعَى لَهَا، قَالَ فَدَعَا رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ عَلِيَّ بْنَ أَبِي طَالِبٍ، فَأَعْطَاهُ إِيَّاهَا، وَقَالَ: «امْشِ، وَلَا تَلْتَفِتْ، حَتَّى يَفْتَحَ اللهُ عَلَيْكَ» قَالَ فَسَارَ عَلِيٌّ شَيْئًا ثُمَّ وَقَفَ وَلَمْ يَلْتَفِتْ، فَصَرَخَ: يَا رَسُولَ اللهِ، عَلَى مَاذَا أُقَاتِلُ النَّاسَ؟ قَالَ: «قَاتِلْهُمْ حَتَّى يَشْهَدُوا أَنْ لَا إِلَهَ إِلَّا اللهُ وَأَنَّ مُحَمَّدًا رَسُولُ اللهِ، فَإِذَا فَعَلُوا ذَلِكَ فَقَدْ مَنَعُوا مِنْكَ دِمَاءَهُمْ وَأَمْوَالَهُمْ، إِلَّا بِحَقِّهَا وَحِسَابُهُمْ عَلَى اللهِ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 2405]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta Khaybar Napján:
"Bizony, Odaadom ezt a zászlót egy férfinak, aki szereti Allahot és az Ő Küldöttét, és Allah a kezén keresztül fog diadalra vezetni." Umar ibn al-Khattáb azt mondta: »Soha nem vágytam a vezetésre, csak azon a napon.« Aztán magasra kihúztam magamat az emberek közé, abban a reményben, hogy engem fognak választani. Ekkor a Próféta (béke legyen vele) Ali ibn Abí Tálibot hívta, és neki adta a zászlót, és azt mondta: "Menj, és ne nézz hátra, amíg Allah meg nem adja a győzelmet." Ali elindult egy darabon, majd megállt, és nem nézett hátra. Ekkor felkiáltott: Ó, Allah Küldötte, mire harcoljak az emberek ellen? Ő azt válaszolta: "Harcolj velük, amíg tanúsítják, hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah, és hogy Muhammad Allah Küldötte. Ha ezt megtették, akkor megvédték tőled az életüket és vagyonukat, kivéve, ha jog szerint másképp kell cselekedni, és az ő elszámolásuk Allah előtt lesz."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2405]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja a Társakkal, hogy a muszlimok győzelmet fognak aratni másnap Khaybar zsidói felett, ez egy város Medina közelében. Ez pedig egy olyan férfi vezetésével fog megtörténni, akinek a zászlót adja; a zászló az a lobogó, amelyet a hadsereg jelképként visz magával. Ezen férfi tulajdonságai közül való: ő szereti Allahot és az Ő Küldöttét és Allah és az Ő Küldötte is szereti őt.
'Umar bin al-Khattáb (Allah legyen elégedett vele) megemlítette, hogy ő soha nem vágyott vezető beosztásra, vagy hogy ő legyen a kiválasztott - csupán azon a napon. Remélve, hogy elérheti azt, amit a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondott, Allah és az Ő Küldötte szeretetét illetően. 'Umar (Allah legyen elégedett vele) nagyon kihúzta magát, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) láthassa őt, bízva abban, hogy őt szólítják; és buzgón reménykedve, hogy megkaphatja azt a zászlót.
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) 'Ali bin Abi Tálib-ot (Allah legyen elégedett vele) szólította és neki adta át a zászlót. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megparancsolta neki, hogy vezesse a hadsereget, és hogy ne hagyja abba a harcot, miután összecsapott az ellenséggel, sem pihenés, sem megállás, sem tűzszünet miatt, tegyen így addig, amíg Allah meg nem nyitja neki ezeket az erődítményeket - felülkerekedést és győzelmet adva (a muszlimoknak).
'Ali (Allah legyen elégedett vele) elindult, majd megállt, ám nem fordult el (a kitűzött céltól); nehogy ellenkezzen a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) parancsával. 'Ali (Allah legyen elégedett vele) magasra emelte fel a hangját szólván: Ó, Allah Küldötte! Miért, mi okból harcoljak az emberekkel?
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Harcolj velük, amíg tanúságot nem tesznek arról, hogy nincs más jogosan imádható isten csak Allah és arról, hogy Muhammad - Allah Küldötte! Ha ezt elfogadják és belépnek az Iszlámba, abban az esetben a vérük, a vagyonuk biztonságban van tőled és számodra tilalmassá válnak. Kivéve az azokat érintő jogok és kötelességek esetén; azaz ha elkövetnek valami nagy bűnt vagy főbenjáró vétket, ami miatt a megöletést érdemlik meg, összhangban az Iszlám előírásaival és a törvényi szabályozásával. Ám az ő számonkérésük Allahra tartozik.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Társak vonakodtak a vezetői pozíciótól, mivel az hatalmas felelősséggel jár.
2. Megengedett olyasmire törekedni és olyasmire koncentrálni, aminek a jó oldaláról megbizonyosodhatunk.
3. Az imám (a vallási és politikai vezető) útmutatása a hadsereg parancsnokának azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell viselkedni a csatatéren.
4. A Társak szilárd ragaszkodása a Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) jó tanácsához és útmutatásához és végtelen igyekezetük annak végrehajtásában és megvalósításában.
5. Aki valami nehézséget tapasztal azzal kapcsolatban, amire felkérték, annak lehetősége van kérdezni és magyarázatot kérni a teendőit illetően.
6. Az ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) prófétaságának bizonyítékai közül való, hogy hírt adott a zsidók feletti győzelemről, amikor hírt adott a Khaybar elleni győzelemről, és az úgy is történt.
7. Az elindulásra, a kezdeményezésre és a támadásra való buzdítás és annak megvalósítására való törekvés, amit Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) parancsolt meg.
8. Nem megengedett megölni azt, aki már elmondta a Két tanúságtételt, kivéve ha valami olyat követ el, ami halálbüntetést vonna maga után
9. Az iszlám törvényei az emberek látható cselekedetein alapulnak, és Allah az, aki a titkaikat kezeli.
10. A dzsihád leghatalmasabb célja, hogy az emberek elfogadják és belépjenek az Iszlámba.