Hagyomány: Aki elmondja Biszmillah- Allah Nevében, Akinek Nevének említésekor semmi rossz nem érhet el senkit, sem a földön, sem az égben, Ő a mindent Halló és a mindent Tudó; teszi ezt háromszor; semmilyen hirtelen és váratlan csapás nem érheti el őt egészen reggelig

عَنْ أَبَانَ بْنِ عُثْمَانَ قَالَ: سَمِعْتُ عُثْمَانَ ابْنِ عَفَّانَ رضي الله عنه يَقُولُ: سَمِعْتُ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَقُولُ:
«مَنْ قَالَ بِسْمِ اللَّهِ الَّذِي لَا يَضُرُّ مَعَ اسْمِهِ شَيْءٌ، فِي الْأَرْضِ، وَلَا فِي السَّمَاءِ، وَهُوَ السَّمِيعُ الْعَلِيمُ، ثَلَاثَ مَرَّاتٍ، لَمْ تُصِبْهُ فَجْأَةُ بَلَاءٍ، حَتَّى يُصْبِحَ، وَمَنْ قَالَهَا حِينَ يُصْبِحُ ثَلَاثُ مَرَّاتٍ، لَمْ تُصِبْهُ فَجْأَةُ بَلَاءٍ حَتَّى يُمْسِيَ»، قَالَ: فَأَصَابَ أَبَانَ بْنَ عُثْمَانَ الْفَالِجُ، فَجَعَلَ الرَّجُلُ الَّذِي سَمِعَ مِنْهُ الْحَدِيثَ يَنْظُرُ إِلَيْهِ، فَقَالَ لَهُ: مَا لَكَ تَنْظُرُ إِلَيَّ؟ فَوَاللَّهِ مَا كَذَبْتُ عَلَى عُثْمَانَ، وَلَا كَذَبَ عُثْمَانُ عَلَى النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، وَلَكِنَّ الْيَوْمَ الَّذِي أَصَابَنِي فِيهِ مَا أَصَابَنِي غَضِبْتُ فَنَسِيتُ أَنْ أَقُولَهَا.
[صحيح] - [رواه أبو داود والترمذي وابن ماجه والنسائي في الكبرى وأحمد] - [سنن أبي داود: 5088]

Abán bin 'Uthmán-tól, aki mondta: Hallottam 'Uthmán bin 'Affán-t (Allah legyen elégedett vele), amint mondja: Hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja:
"Aki elmondja Biszmillah- Allah Nevében, Akinek Nevének említésekor semmi rossz nem érhet el senkit, sem a földön, sem az égben, Ő a mindent Halló és a mindent Tudó; teszi ezt háromszor; semmilyen hirtelen és váratlan csapás nem érheti el őt egészen reggelig. Aki pedig elmondja azt háromszor midőn reggelre kel, semmilyen váratlan és hirtelen csapás nem érheti el őt egészen estig. A hagyományozó azt mondta: Abán bin 'Uthmán-t a teste egyik oldalának bénulása sújtotta; és a férfi, aki tőle hallotta a hagyományt, ránézett. Erre Abán azt mondta a férfinek: Mi van veled, hogy így nézel rám? Allahra mondom! Én nem mondtam hazugságot 'Uthmán-nal kapcsolatban és 'Uthmán sem mondott hazugságot a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hivatkozva. Ám, amikor az sújtott, haragra gerjedtem azon a napon és elfeledtem elmondani azt.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 5088]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmagyarázta, hogy az, aki minden nap, reggel, a hajnalhasadás után és minden este, a naplemente előtt elmondja háromszor (Allah Nevében) keresek menedéket és oltalmat minden ártó dolog elől; (semmi rossz nem érhet el senkit) említésekor; (Nevének említésekor) bármilyen hatalmas is legyen [a rossz] (sem a földön) vagy az abból kiáramló megpróbáltatás (sem az égben) az abból leereszkedő csapás sem; (Ő a mindent Halló) Aki hallja a mi szavainkat (és a mindent Tudó) minden helyzetünket ismeri.
- Aki elmondja, azt este semmilyen hirtelen és váratlan csapás sem érheti el őt reggelig; aki pedig reggelre kelve mondja el, azt semmilyen váratlan csapás sem érheti el azon napjának estéjéig.
A hagyomány továbbítóját, Abán bin 'Uthmán-t féloldali bénulás sújtotta, a test egyik oldalának lebénulása, és az a férfi, aki hallotta tőle a hagyományt ránézett Abán-ra csodálkozva. És ő mondta a férfinak: Mi van veled, hogy így nézel rám? Allahra mondom! Nem állítottam hazugságot 'Uthmán-tól, és 'Uthmán sem állított hazugságot a Prófétára (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) hivatkozva. Ám, azon a napon, amikor az sújtott engem, amit Allah rendelt el a számomra, harag fogott el és elfeledtem elmondani a fentebb említett szavakat.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ajánlott ezt a fohászt elmondani reggel és este, hogy az ember - Allah engedelmével - védelemben részesülhessen attól, hogy váratlan és hirtelen megpróbáltatás érje el őt, vagy ártalom sújtsa vagy bármi ezekhez hasonló.
2. A korai első Elődök bizonyosságának ereje Allahhal szemben és annak teljes igaznak tartása és elfogadása, amit Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tanított nekik.
3. A megemlékezés reggelhez és estéhez való kötésének hasznai közül való: megszünteti a muszlim ember hanyagságát, feledékenységét és szüntelenül emlékezteti őt arra, hogy ő a Magasztos Allah hívő szolgája.
4. Az Allahról megemlékező hitének mértékében, alázatosságának mértékében és szíve jelenlétének mértékében, együtt a teljes őszinte odaadással és bizonyossággal, valósulhat meg a megemlékezés értékes hatása.