Hagyomány: Én úgy vagyok, ahogyan az Én hívő szolgám gondolatában vagyok. És Én vele vagyok, amikor megemlékezik rólam

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه قَالَ:
قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «يَقُولُ اللهُ عَزَّ وَجَلَّ: أَنَا عِنْدَ ظَنِّ عَبْدِي، وَأَنَا مَعَهُ حِينَ يَذْكُرُنِي، فَإِنْ ذَكَرَنِي فِي نَفْسِهِ ذَكَرْتُهُ فِي نَفْسِي، وَإِنْ ذَكَرَنِي فِي مَلَإٍ ذَكَرْتُهُ فِي مَلَإٍ خَيْرٍ مِنْهُ، وَإِنِ اقْتَرَبَ إِلَيَّ شِبْرًا، تَقَرَّبْتُ إِلَيْهِ ذِرَاعًا، وَإِنِ اقْتَرَبَ إِلَيَّ ذِرَاعًا، اقْتَرَبْتُ إِلَيْهِ بَاعًا، وَإِنْ أَتَانِي يَمْشِي أَتَيْتُهُ هَرْوَلَةً».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 2675]

Abu Hurayra (Allah legyen elégedett vele), azt mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "A Magasztos és Fenséges Allah azt mondja: Én úgy vagyok, ahogyan az Én hívő szolgám gondolatában vagyok. És Én vele vagyok, amikor megemlékezik rólam. Ha magában emlékszik meg Rólam, Én is magamban említem meg őt. Ha egy összejövetelen emlékezik meg Rólam, Én egy sokkal jobb összejövetelen említem őt meg. Ha ő egy tenyérnyi mennyiséggel közeledik hozzám, Én az alkar hosszával közeledem hozzá. Ha ő az alkar hosszával közeledik Hozzám, Én a két széttárt kéz szélességével közeledem hozzá. Ha gyalogosan lépkedve jön Hozzám, Én sietve, gyors léptekkel megyek felé."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2675]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja, hogy a Magasztos Allah azt mondja:
"Én úgy vagyok, ahogyan az Én hívő szolgám gondolatában vagyok"; Én úgy bánok a hívő szolgával, ahogyan Ő gondolkozik Rólam - azáltal, hogy remél és bízik a megbocsátásban. És megteszek neki mindent, ami jót és ahhoz hasonlót elvár Tőlem; Én vele vagyok a Könyörülettel, a támogató segítséggel és a siker biztosításával, az útmutatással, a megőrzéssel, a támogatással - ha megemlékezik Rólam.
Ha magában, egyedül létében emlékezik meg Rólam, a taszbíh (magasztaltassék Allah) és a tahlíl (Nincs más isten csak Allah) fohászok révén vagy más ezekhez hasonlókkal, Én is megemlítem őt Magamban.
Ha közösségben emlékezik meg Rólam, Én sokkal nagyobb és jobb közösségben említem őt meg.
Ha egy tenyérnyit közeledik valaki Allahhoz, Allah ahhoz még hozzátesz és az alkar hosszával közeledik hozzá.
Ha ő az alkar hosszával közeledik Hozzá, Ő a két széttárt kéz hosszával közeledik hozzá.
Ha pedig lépkedve közeledik Allahhoz, Ő gyors, sietős léptekkel megy felé.
Ha a hívő szolga közeledik az Urához engedelmességgel és Hozzá fordulással, a Magasztos Úr ezt megnöveli közeledésében, a cselekedete fajtája szerinti jutalomként.
Minél teljesebb a hívő szolgálata az Úr felé, annál közelebb kerül Őhozzá. Allah ajándéka és jutalma több, mint a szolga cselekedetei és fáradozása. Az eredmény pedig az, hogy Allah jutalma meghaladja a cselekedeteket mind mennyiségben, mind minőségben.
A hívő jó, szép és reményteljes gondolatot gondol Allahról, (jól) cselekeszik, igyekszik és buzgólkodik és növekszik, mindaddig, amíg találkozik az Urával.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ez a hagyomány, amelyet a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az Ő Urától ad tovább, al-hadísz al-qudszí (olyan hagyomány, amelyben a beszélő a Magasztos Allah) néven ismeretes, vagy al-iláhí (az isteni eredetű), jelentése: szavai és tartalma a Magasztos Allahtól érkeznek; kivéve, hogy nem tartalmaz a Koránra jellemző sajátosságokat, amelyek által megkülönbözteti (a Koránt) minden mástól - mint például az imádati léte a recitálása által, vagy (az olvasásához szükséges) tisztaság, vagy a kihívás (mások számára) vagy az utánozhatatlan volta és így tovább.
2. Al-Ádzsurrí mondta: az Igazság Népe olyan módon írja le a Magasztos és Fenséges Allahot, ahogyan és amivel Ő saját Magát leírta, vagy, amivel az Ő Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) leírta Őt; vagy ahogyan a Társak (Allah legyen elégedett velük) leírták Őt. Ez azon tudósoknak a vallásjogi eljárása, akik az igaz utat követik, és nem újítanak be semmit. (Idézet vége). A Szunna Népe fenntartja és megerősíti mindazt, amit Allah fenntartott és kijelentett Magáról - a Nevek, a Tulajdonságok közül, elferdítés, tartalmi megfosztás, a "hogyan" megkérdezése és a hasonlítás nélkül. Tagadják mindazt, amit Allah tagadott Magáról és nem nyilvánítanak véleményt olyanról, amiről sem tiltás, sem állítás nem maradt fenn. A Magasztos Allah mondja: (Nincs Hozzá hasonló! Ő a mindent Halló és a mindent Látó.) [A Tanácskozás: 11, Q 42:11].
3. A helyénvaló gondolat Allahról nem nélkülözheti a cselekedetet; al-Haszan al-Baszrí azt mondta: a hívő szépet és jót gondol az Uráról, ezért kiváló és helyes módon cselekszik. A bűnös és gonosz ember - rosszat gondol az Uráról és emiatt rosszat is cselekeszik.
4. Al-Qurtubí azt mondta: az is mondható: "ahogyan az Én hívő szolgám gondolatában vagyok" értelme: a válaszban részesülés gondolata a fohászkor; az elfogadás gondolata a bűnbánatkor; a megbocsátás gondolata a bűnbocsánat kérésekor; a jutalmazás gondolata az imádatok végrehajtásakor, annak minden feltételével együtt, ragaszkodva őszinte ígéretéhez. Ezért fontos az ember számára, hogy pontosan elvégezze mindazt, ami kötelesség rá kiszabatott, szilárd meggyőződéssel abban, hogy Allah elfogadja azt és megbocsát neki; hiszen Ő megígérte ezt és Ő soha nem szegi meg ígéretét. Ha ő úgy véli vagy azt gondolja, hogy Allah nem fogadja azt el, és az nem lesz a hasznára az a tiszta reményvesztettség Allah Könyörületével szemben; ez pedig a nagy bűnök közé tartozik. Aki ezen (gondolatok talaján hal meg) az ahhoz kapcsoltatik hozzá, amit gondolt, ahogyan az megjelenik az említett hagyomány néhány változatában: "gondoljon csak a szolgám Rólam azt, amit akar". Mondta: Ami pedig a megbocsátásba vetett gondolatot illeti, miközben a bűnökben kitart, az tiszta tudatlanság és téves bizalom.
5. Buzdítás arra, hogy gyakran kell megemlékezni Allahról az embernek saját magában és a nyelv által (hangosan kimondva) és téve ezeket együttesen; a lélekben és a szívében - félni Allahot és megemlékezni az Ő hatalmasságáról és Magasztosságáról, jogairól; jutalma után vágyakozni, Őt magasztalni, szereti Őt, csak jót gondolni Róla, csak Neki szándékozza a cselekedetet. A nyelvvel mondva: Magasztaltassék Allah! Hála legyen Allahnak! Nincs más isten csak Allah! Allah a legnagyobb! Nincs más erő és hatalom csupán Allah által!
6. Ibn Abí Dzsamra mondta: Aki megemlékezik Róla, miközben fél, Ő biztonságot ad neki, ha magányos, Ő vigasztalni fogja.
7. A sibr (a tenyérnyi távolság): a kisujj hegye és a hüvelykujj hegye közötti távolság a tenyér kinyújtásakor. A dirá' (alkarnyi hossz): az a távolság, ami a középső ujj hegye és a könyökcsont között van. Al-bá' (a két kitárt kéz távolsága): az ember két alkarjának és felkarjának hossza, hozzáadva mellkasának szélességét; ez négy könyöknyi távolság.