Hagyomány: Allah mondja: Minden cselekedet Ádám gyermekéé, kivéve a böjtöt; az Engem illet és Én jutalmat adok azért

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«قَالَ اللَّهُ: كُلُّ عَمَلِ ابْنِ آدَمَ لَهُ، إِلَّا الصِّيَامَ، فَإِنَّهُ لِي وَأَنَا أَجْزِي بِهِ، وَالصِّيَامُ جُنَّةٌ، وَإِذَا كَانَ يَوْمُ صَوْمِ أَحَدِكُمْ فَلاَ يَرْفُثْ وَلاَ يَصْخَبْ، فَإِنْ سَابَّهُ أَحَدٌ أَوْ قَاتَلَهُ، فَلْيَقُلْ إِنِّي امْرُؤٌ صَائِمٌ، وَالَّذِي نَفْسُ مُحَمَّدٍ بِيَدِهِ، لَخُلُوفُ فَمِ الصَّائِمِ أَطْيَبُ عِنْدَ اللَّهِ مِنْ رِيحِ المِسْكِ، لِلصَّائِمِ فَرْحَتَانِ يَفْرَحُهُمَا: إِذَا أَفْطَرَ فَرِحَ، وَإِذَا لَقِيَ رَبَّهُ فَرِحَ بِصَوْمِهِ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 1904]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Allah mondja: Minden cselekedet Ádám gyermekéé, kivéve a böjtöt; az Engem illet és Én jutalmat adok azért. A böjt egy védelmező pajzs. Így ha valaki közületek böjti napot tart, az ne végezzen nemi életet, és ne csapjon zajt kiabálással és veszekedéssel. Ha valaki káromolja, bántalmazza őt vagy harcot kezd vele szemben, akkor mondja: én böjtölő ember vagyok! Arra mondom, Akinek a Kezében, Muhammad lelke van! A böjtölő szájának illata (szaga) kedvesebb és jobb Allah-nál, mint a pézsma illata. A böjtölő embernek két örömteli pillanata van, amikor örvendhet: ha megtöri a böjtöt örvend; illetve midőn Urával találkozik örvendezik a böjtjének."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 1904]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja: a Magasztos Allah mondja ebben a hadísz al-qudsziban (olyan hagyomány, amelyet a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Allah-tól továbbít; amelyben Allah a beszélő):
Minden cselekedet, amit Ádám fia végez, megsokszorozódik, egy jó cselekedet tízszeresére, akár hétszázszorosára, kivéve a böjtöt; mert az az enyém, ahol nincs benne képmutatás, és én jutalmazom meg érte, így én egyedül tudom a jutalmának mértékét és a jócselekedeteinek megsokszorozódását.
Majd mondja: (A böjt egy védelmező pajzs) védelem, eltakarás és bevehetetlen erőd a Tűzzel szemben; hiszen az (a böjt) tartózkodás a vágyaktól és a bűnök elkerülése; a Tűz (és az ahhoz vezető út) telve vagy vágyakkal.
(Így ha valaki közületek böjti napot tart, az ne kövessen rafathot) a rafath az a közösülés és mindaz, ami azzal jár; sem pedig borzalmas és erkölcstelen szavakkal, semmi esetben sem.
és ne is csapjon nagy zajt veszekedéssel és kiabálással.
(Ha valaki káromolja, bántalmazza őt vagy harcot kezd vele szemben) Ramadánban mondja: 'Én egy böjtölő ember vagyok'; talán ez megakadályozza őt. Ha továbbra is kitart a harc mellett, akkor a könnyebb módon kell védekezni ellene, ahogyan egy támadótól is védekezünk.
Majd ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) esküt tett arra, Akinek a Kezében az ő lelke van, arra, hogy a böjtölő ember szájszagának a megváltozása, a böjt miatt, jobb és kellemesebb Allah-nál a Feltámadás Napján, mint a pézsma illata az emberek számára; és nagyobb is érte a jutalom, mint a gyülekezetben és az összejöveteleken ajánlott pézsma.
A böjtölő embernek két örömteli pillanata van, amikor örvendezhet: az első, midőn megtöri a böjtöt, hiszen elmúlik éhsége és szomjúsága, hiszen megengedetté válik számára a böjt megtörése. Örvend böjtje teljességének, és imádatának a teljessé tételének, az Urától kapott könnyítésnek és a segítségének a jövőbeli böjtjéhez.
(Midőn Urával találkozik, örvendezik böjtjének) az érte járó jutalmazásnak.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A böjt kiválósága: hiszen az megvédi a böjtölőt a földi létben a világi vágyaktól és a Túlvilágon védelmezi a Tűz büntetésétől.
2. A böjt illeme közül való: az erkölcstelen, obszcén beszéd elhagyása és az illetlen hangoskodás elhagyása; türelemmel történő elviselése mindannak a rossznak és bántalmazásnak, ami az emberektől származik. Bántalmazó viselkedésüket kitartó türelemmel és állhatatos jó modorral kell elviselni.
3. A böjtölő, vagy az imádatot végző egyén, ha örömöt érez imádata teljesítése és befejezése után - mindez nem csökkenti a Túlvilágon neki járó jutalmát.
4. A teljes és tökéletes öröm és boldogság az az Allah-al való találkozásban testesül meg, midőn az állhatatosan kitartók és a böjtölők teljes mértékben megkapják jutalmukat, számonkérés nélkül.
5. Szükség és jogos haszon esetén, megengedett tudatni az emberekkel az engedelmességi cselekedet elvégzését és ez nem tekinthető képmutatásnak, az ő szavai alapján (én böjtölő ember vagyok).
6. A böjtölő, akinek a böjtje tökéletesnek tekintendő az az, akinek a testrészei mentesek a bűnös tettektől, a nyelve mentes a hazugságtól és az erkölcstelen beszédtől és a hamis, hazug beszédtől és a teste (gyomra) böjtöl és lemond az ételről és az italról.
7. Annak a ténynek a megerősítése, hogy tilos a böjt idején zajt csapni, hangoskodni, veszekedni; jóllehet a nem böjtölő számára is tiltott dolgok ezek.
8. Ez a hagyomány, azok közül való, amelyet a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) az Ő Urától ad tovább, hadísz al-qudszi (az Allah-tól származó hagyomány) néven ismeretes, vagy al-iláhi (az isteni eredetű); jelentése: szavai és tartalma a Magasztos Allahtól érkeznek; kivéve, hogy nem tartalmaz a Koránra jellemző sajátosságokat, amelyek által az más lesz, mint minden más - mint például az istenszolgálati léte a recitálása által, avagy (az olvasásához szükséges) tisztaság, vagy a kihívás (mások számára) avagy az utánozhatatlan volta és így tovább.