عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه قَالَ:
قَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «إِنَّ اللَّهَ قَالَ: مَنْ عَادَى لِي وَلِيًّا فَقَدْ آذَنْتُهُ بِالحَرْبِ، وَمَا تَقَرَّبَ إِلَيَّ عَبْدِي بِشَيْءٍ أَحَبَّ إِلَيَّ مِمَّا افْتَرَضْتُ عَلَيْهِ، وَمَا يَزَالُ عَبْدِي يَتَقَرَّبُ إِلَيَّ بِالنَّوَافِلِ حَتَّى أُحِبَّهُ، فَإِذَا أَحْبَبْتُهُ: كُنْتُ سَمْعَهُ الَّذِي يَسْمَعُ بِهِ، وَبَصَرَهُ الَّذِي يُبْصِرُ بِهِ، وَيَدَهُ الَّتِي يَبْطِشُ بِهَا، وَرِجْلَهُ الَّتِي يَمْشِي بِهَا، وَإِنْ سَأَلَنِي لَأُعْطِيَنَّهُ، وَلَئِنِ اسْتَعَاذَنِي لَأُعِيذَنَّهُ، وَمَا تَرَدَّدْتُ عَنْ شَيْءٍ أَنَا فَاعِلُهُ تَرَدُّدِي عَنْ نَفْسِ المُؤْمِنِ، يَكْرَهُ المَوْتَ وَأَنَا أَكْرَهُ مَسَاءَتَهُ».
[صحيح] - [رواه البخاري] - [صحيح البخاري: 6502]
المزيــد ...
Abū Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: "Bizony, Allah mondja: Bárki, aki ellenségesen viselkedik egy waliyy-ommal (szeretett, kedves igazhitű) azzal szemben Én is háborút hirdetek. Az Én hívő szolgám nem tud Számomra kedvesebbel közeledni Hozzám, mint azok, a dolgok, amiket előírtam számára. Az Én hívő szolgám folyamatosan közeledik Hozzám önkéntes cselekedetekkel míg végül megszeretem. Ha pedig megszerettem: Én leszek a hallása, amivel hall; és a látása, amivel lát; és a keze, amivel lesújt, és a lába, amin jár. Ha kér valamit, Én megadom neki. Ha Hozzám menekül segítségért Én bizony, oltalmazom őt.
És nem vonakodtam semmitől, amit én végzek, úgy, ahogy vonakodtam a hívő lelkétől, aki gyűlöli a halált, miközben Én nem szeretem, hogy rossz érje őt"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Al-Bukhārī jegyezte le] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 6502]
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ebben az al-ḥadīṯu-l-qudsī-ban (olyan hagyomány, amelyben a Magasztos Allah a Beszélő) tudatja, hogy a Magasztos és Fenséges Allah mondja: Aki bántalmazza és ellenségesen viselkedik a waliyy-aim közül egy waliyy-al, dühöt haragot táplál iránta vagy gyűlöli őt, azt Én tudom és ellenségeskedést hirdetek ellene.
Az al-waliyyu: az igazhitű istenfélő szolga. Annak függvényében, hogy a hívő szolga milyen mértékű hittel és istenfélelemmel rendelkezik, aszerint lesz részesedése Allah oltalmazó szeretetében. A muszlim nem tud az Ura számára kedvesebbel közeledni Hozzá, mint azon dolgok, amelyeket előírt és kötelezővé tett a számára az engedelmességi cselekedetekből és a megtiltott dolgok elhagyása terén. És ha a muszlim önkéntes cselekedetekkel (an-nawāfilu) közeledik az Urához, a kötelezőn felül; végül elnyeri Allah teljes szeretetét. Miután Allah megszerette, akkor Allah fogja Magára vállalni ennek a négy testrésznek az összes feladatát:
Tökéletesen segíti őt a hallásában; csupán azt hallja meg, amivel Allah elégedett.
Tökéletesen segíti a látásában; csupán olyanra tekint, amit Allah szeret és szereti ha arra néznek és, amivel Ő elégedett.
Tökéletesen segíti a kezét; kezével csupán olyan cselekszik, amivel Allah elégedett.
Tökéletesen segíti a lábát; csupán olyan felé veszi útját, amivel Allah elégedett és csupán olyanban buzgólkodik, amiben jó rejlik.
Mindezekkel együtt, ha kér valamit Allah-tól, akkor bizony Allah meg fogja adni a kérését. Így olyanná válik, akinek a fohásza meghallgatásban és válaszban részesül. Ha pedig Allah menedékét keresi és Hozzá fordul oltalomért, a Magasztos Allah oltalmába és védelmébe fogadja és óvni fogja attól, amitől retteg.
Majd Allah mondja: És nem vonakodtam semmitől, amit én végzek úgy, ahogy vonakodtam a hívő lélek elragadásától - az iránta való könyörületből fakadóan. Hiszen ő tart a haláltól az abban rejlő kínok miatt; és Allah nem szeret fájdalmat okozni a hívőnek.