Hagyomány: Ha az a személy, aki elhalad az imádkozó ember előtt tudná mi vár rá, abban az esetben jobb lenne a számára, ha megállna negyvenig, mint hogy elmenne az imádkozó előtt

عَنْ بُسْرِ بْنِ سَعِيدٍ، أَنَّ زَيْدَ بْنَ خَالِدٍ الْجُهَنِيَّ رَضيَ اللهُ عنه، أَرْسَلَهُ إِلَى أَبِي جُهَيْمٍ رَضيَ اللهُ عنه، يَسْأَلُهُ مَاذَا سَمِعَ مِنْ رَسُولِ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فِي الْمَارِّ بَيْنَ يَدَيِ الْمُصَلِّي؟ قَالَ أَبُو جُهَيْمٍ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«لَوْ يَعْلَمُ الْمَارُّ بَيْنَ يَدَيِ الْمُصَلِّي مَاذَا عَلَيْهِ لَكَانَ أَنْ يَقِفَ أَرْبَعِينَ خَيْرًا لَهُ مِنْ أَنْ يَمُرَّ بَيْنَ يَدَيْهِ» قَالَ أَبُو النَّضْرِ: لَا أَدْرِي قَالَ: أَرْبَعِينَ يَوْمًا أَوْ شَهْرًا أَوْ سَنَةً؟
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 507]

Buszr bin Sza'íd-tól, miszerint Zayd bin Khálid al-Dzsuhani (Allah legyen elégedett vele) elküldte őt Abu Dzsuhaym-hoz (Allah legyen elégedett vele), hogy megkérdezze őt: mit hallott Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arról a személyről, aki az imádkozó előtt megy el. Abu Dzsuhaym azt mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Ha az a személy, aki elhalad az imádkozó ember előtt tudná mi vár rá, abban az esetben jobb lenne a számára, ha megállna negyvenig, mint hogy elmenne az imádkozó előtt ." Abu-n-Nadr mondta: Nem tudom, vajon a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) negyven napot mondott, vagy negyven hónapot, vagy negyven évet.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 507]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) óva intett attól, hogy valaki is elmenjen az imádkozó hívő előtt, aki a kötelező imáját végzi, vagy az önkéntes imáját. Hiszen ha tudná az, aki ezt szándékosan teszi, hogy milyen bűnt követ el, akkor bizony azt választotta volna, hogy megáll negyvenig. Az jobb lenne a számára, mint az, hogy elmegy előtte. Abu-n-Nadr, a hagyomány egyik továbbítója azt mondta: Nem tudom: vajon negyven napot mondott, vagy negyven hónapot, vagy negyven évet.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Tilos elmenni az imádkozó személy előtt, ha nincs előtte szutra (egy darab kisebb tárgy, a földre helyezve, ami elválasztja az imádkozót és az előtte elmenő); illetve tilos az imádkozó és a szutra között elmenni.
2. Ibn Hadzsar azt mondta: ennek pontos meghatározását illetően nézeteltérés van. Mondják az is: ha olyan távolságban megy el, amennyi a leborulásának a hossza; vagy: ha köztük három karnyi távolság van; vagy: ha köztük egy kődobásnyi távolság van.
3. Asz-Szuyuti azt mondta: az elmenés tartalmi lényege: ha keresztben megy el előtte, ám ha úgy megy el előtte, hogy a qibla (ima iránya) iránya felé halad - akkor nem tartozik ebbe a fenyegetésbe.
4. Az elsődleges szempont az imádkozó személy számára, hogy ne az emberek által használt utakon végezze az imáját, vagy más olyan helyeken, ahol szükségszerűen el kell menniük másoknak; nehogy így kitegye az imáját valamiféle hiányosságnak és az előtte elmenőt pedig bűnbe sodorja. Az a feladata, hogy szutra-t vagy bármi más lezáró eszközt helyezzen maga és a járókelők közé.
5. Ebből az következik, az engedetlenségből fakadó bűn, a Túlvilágon, még ha igen kicsiny is, még akkor is hatalmasabb, mint bármilyen nagy nehézség a földi létben, akár milyen hatalmas legyen is.