Hagyomány: Bizony a tettek kizárólag a szándékok szerint ítéltetnek meg. Minden embernek csupán az jár, ami a szándékában állt

عَنْ أَمِيرِ المُؤْمِنِينَ أَبِي حَفْصٍ عُمَرَ بْنِ الخَطَّابِ رضي الله عنه قَالَ: سَمِعْتُ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَقُولُ:
«إنَّمَا الأَعْمَالُ بِالنِّيَّاتِ، وَإِنَّمَا لِكُلِّ امْرِئٍ مَا نَوَى، فَمَنْ كَانَتْ هِجْرَتُهُ إلَى اللَّهِ وَرَسُولِهِ فَهِجْرَتُهُ إلَى اللَّهِ وَرَسُولِهِ، وَمَنْ كَانَتْ هِجْرَتُهُ لِدُنْيَا يُصِيبُهَا أَوْ امْرَأَةٍ يَنْكِحُهَا فَهِجْرَتُهُ إلَى مَا هَاجَرَ إلَيْهِ».
[صحيح] - [رواه إماما المحدثين أبو عبد الله محمد بن إسماعيل بن إبراهيم بن المغيرة بن بردزبه البخاري، وأبو الحسين مسلم بن الحجاج بن مسلم القشيري النيسابوري في صحيحيهما اللذين هما أصح الكتب المصنفة] - [الأربعون النووية: 1]

Az Igazhívők Vezetőjétől, Abu Hafsz Umar bin al-Khattáb-tól (Allah legyen vele elégedett) maradt fenn, aki mondta: Hallottam, amint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Bizony a tettek kizárólag a szándékok szerint ítéltetnek meg. Minden embernek csupán az jár, ami a szándékában állt. Aki a kivándorlást, Allah-ért és az Ő Küldöttéért végezte el, annak kivándorlása Allah-ért és az Ő Küldöttéért történt. Ám az, akinek a kivándorlása az érdek és vagyon elérése céljából történt, hogy ott javakra tegyen szert, vagy egy nővel való házasság miatt, úgy a kivándorlása azért történt, amiért kivándorolt."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [رواه إماما المحدثين أبو عبد الله محمد بن إسماعيل بن إبراهيم بن المغيرة بن بردزبه البخاري وأبو الحسين مسلم بن الحجاج بن مسلم القشيري النيسابوري في صحيحيهما اللذين هما أصح الكتب المصنفة] - [الأربعون النووية - 1]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megmagyarázza, hogy minden egyes cselekedet a szándék alapján ítéltetik meg. Ez a törvényi alapelv érvényesül általánosan minden cselekedet esetén, legyen az istenszolgálat, vagy bármilyen más emberek közötti tett, kereskedelmi, gazdasági tranzakció. Aki cselekedete által előnyt, hasznot remél elérni csupán, azt a hasznot vagy előnyt éri el, nem jár érte jutalom. Ám az, aki a cselekedete által a Magasztos Allahhoz történő közeledést igyekszik elérni, az a tette révén jutalomban részesül, még akkor is, ha csupán egy hétköznapi tettről van szó, mint evés vagy (szomjoltó) ital elfogyasztása.
Ezt követőn (a Próféta - Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) példázatot adott a szándék hatásának magyarázatára nézve, a cselekedeteket illetően - ha azok formailag hasonlók is. Megmagyarázza, hogy aki a kivonulásával, az otthona elhagyásával az Urának elégedettségét igyekszik keresni, annak kivonulása törvényesen elfogadott kivonulás; jutalomban fog részesülni miatta, mivel őszinte és tiszta volt a szándéka. Ám az, akinek a kivonulása földi javakat, előnyöket, vagyont, rangot, kereskedelmi gyarapodást vagy feleséget keres, annak kivonulása csupán azt az egy hasznot éri el, amit szándékában állt elérni, nem jár neki részesedés majdan a jutalmazásból.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Buzdítás az őszinte és tiszta odaadásra, hiszen Allah csupán azt a cselekedetet fogadja el, amely által kizárólag az Ő Arcát (elégedettségét és tetszését) szándékozott (valaki) elérni.
2. Azon cselekedetek, amelyek által a Magasztos Allahhoz történő közeledést kívánja a felnőtt, törvényileg büntethető korú (al-mukallaf) elérni, ám csupán teszi ezt megszokásból - azért nem jár jutalom, kizárólag, ha az Allahhoz történő közeledést áhította ezzel elérni.
3. A szándék révén lehet különbséget tenni az egyik és a másik imádati cselekedet között, illetve az imádatok és a megszokásból végzett cselekedetek között.