Hagyomány: Tegyetek nekem hűségesküt arra, hogy nem követtek el társítást Allahhal szemben, nem loptok, és nem paráználkodtok

عَنْ عُبَادَةَ بْنِ الصَّامِتِ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ، وَكَانَ شَهِدَ بَدْرًا، وَهُوَ أَحَدُ النُّقَبَاءِ لَيْلَةَ العَقَبَةِ: أَنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ، وَحَوْلَهُ عِصَابَةٌ مِنْ أَصْحَابِهِ:
«بَايِعُونِي عَلَى أَلَّا تُشْرِكُوا بِاللَّهِ شَيْئًا، وَلاَ تَسْرِقُوا، وَلاَ تَزْنُوا، وَلاَ تَقْتُلُوا أَوْلاَدَكُمْ، وَلاَ تَأْتُوا بِبُهْتَانٍ تَفْتَرُونَهُ بَيْنَ أَيْدِيكُمْ وَأَرْجُلِكُمْ، وَلاَ تَعْصُوا فِي مَعْرُوفٍ، فَمَنْ وَفَى مِنْكُمْ فَأَجْرُهُ عَلَى اللَّهِ، وَمَنْ أَصَابَ مِنْ ذَلِكَ شَيْئًا فَعُوقِبَ فِي الدُّنْيَا فَهُوَ كَفَّارَةٌ لَهُ، وَمَنْ أَصَابَ مِنْ ذَلِكَ شَيْئًا ثُمَّ سَتَرَهُ اللَّهُ فَهُوَ إِلَى اللَّهِ، إِنْ شَاءَ عَفَا عَنْهُ وَإِنْ شَاءَ عَاقَبَهُ» فَبَايَعْنَاهُ عَلَى ذَلِكَ.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 18]

'Ubáda bin asz-Számit-tól (Allah legyen elégedett vele), aki jelen volt Badr-nál, ő az egyik naqíb (törzsi vezető) al-'Aqaba Éjszakáján; miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta, körülötte jó néhány Társa ott volt:
"Tegyetek nekem hűségesküt arra, hogy nem követtek el társítást Allahhal szemben, nem loptok, és nem paráználkodtok, nem ölitek meg gyermekeiteket, és ne hozzatok olyan rágalmakat, amelyeket kitaláltok, és terjesztetek saját kezeitekkel és lábaitokkal; és ne legyetek engedetlenek a jóval szemben; aki közületek teljesíti (ezeket) annak jutalma Allahra tartozik; aki pedig megszeg bármit is ezekből és a földi létben büntetést kap érte - az számára megváltás. Ha pedig valaki elköveti valamelyiket, ám Allah elrejti azt, annak ügye Allahra tartozik; ha akarja eltekint attól, ha akarja megbünteti." Mi pedig hűségesküt tettünk neki erre.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 18]

A magyarázat

Ubáda bin asz-Számit (Allah legyen elégedett vele), aki jelen volt a Nagy Badr-i csatában, a törzsének előkelő embere volt, akik eljöttek a hűségesküre, hogy segítsék Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) al-'Aqaba Éjszakáján, amely Miná-ban van - midőn a Küldött Mekkában volt, még a Medinába történő kivonulása előtt; elmondta, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ült a Társai között, és kérte őket, hogy néhány dologra tegyenek hűségesküt és fogadalmat: Az első: az Allah imádatában, ne kövessenek el társítást, a legcsekélyebb mértékben sem. A második: ne lopjanak. A harmadik: ne kövessenek el paráznaságot. A negyedik: ne öljék meg gyermekeiket; a fiúkat, félve a szegénységtől vagy a lányokat, félve a szégyentől. Az ötödik: ne koholjanak hazugságot, amit ők maguk találnak ki és terjesztenek a kezeikkel és a lábakkal, hiszen a legtöbb tett ezek révén valósul meg, még akkor is ha a többi testrész is részes azokban. A hatodik: ne legyenek engedetlenek a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) amikor jót parancsol nekik. Aki pontosan betartja a fogadalmát és ragaszkodik az abban foglaltakhoz, annak jutalma Allahra tartozik; aki viszont valamit is elkövet a fentebb említettekből - kivéve a társítást - és még a földi életben büntetésben részesül miatta, azáltal, hogy a törvényileg megszabott határ, büntetését szabják ki rá, az a számára engesztelő megváltás lesz, és általa eltűnik róla a bűne. Ha pedig valaki elkövet azokból valamit, majd Allah azt elrejti, annak ügye Allahra tartozik; ha akarja eltekint attól (megbocsátva), ha akarja megbünteti. Minden jelenlévő hűségesküt tett neki erre.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Mekkában lezajlott, Első Aqaba-i Hűségeskü magyarázata; ez még azelőtt volt, hogy a dzsihád előíratott volna kötelezőként számukra.
2. Asz-Szindi mondta: az ő szava: (a 'ma'rúf' kifejezés): nem titok, hogy az ő parancsa teljes mértékben jó, és nem lehet elképzelni, hogy rosszra parancsol. Az ő szavai (a 'ma'rúf' kifejezés) intés és figyelmeztetés arra, hogy miért szükséges az engedelmesség és arra is, hogy nem kell engedelmeskedni a teremtett felé csupán a jó esetén; és arra is, hogy a hűségesküben csak a jó dolgokban kell engedelmeskedni és nem pedig általánosan.
3. Muhammad bin Iszmá'íl at-Taymi és mások is mondták: a gyermekek megölése kiemelt hangsúlyt kap, mivel az gyilkosság és rokoni kapcsolatok megszakítása, a megtiltása sokkal hangsúlyosabb. Azért is lett említve, hiszen bevett gyakorlat volt köztük, a lánygyermek élve eltemetése és a fiúgyermek megölése, félve a nyomortól és az éhségtől. Vagy azért említi őket kiemelve, mivel ők nem tudják magukat megvédeni.
4. An-Nawawi azt mondta: e hagyomány általános értelme korlátozza a Magasztos következő Szava: {Allah nem bocsátja meg, hogy társítást kövessenek el Vele szemben.}. Így hát, ha egy hitehagyót, hitehagyása miatt megölnek, az nem minősül engesztelő megváltásnak a számára.
5. Al-Qádi Iyád azt mondta: a legtöbb vallástudós szerint a hudúd (Vallásjogi Törvény által kiszabott büntetések) büntetések engesztelő megváltásnak tekintendők.