Hagyomány: Ha meghal az ember, akkor megszakadnak (megszűnnek) cselekedetei, kivéve hármat: a folyamatos, el nem múló adakozás (amelynek hasznai még működnek), vagy hátrahagyott tudás, amit hasznosítani lehet, vagy kegyes gyermek, aki fohászkodik érte

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه أَنَّ رَسُولَ اللهِ صلى الله عليه وسلم قَالَ:
«إِذَا مَاتَ الْإِنْسَانُ انْقَطَعَ عَنْهُ عَمَلُهُ إِلَّا مِنْ ثَلَاثَةٍ: إِلَّا مِنْ صَدَقَةٍ جَارِيَةٍ، أَوْ عِلْمٍ يُنْتَفَعُ بِهِ، أَوْ وَلَدٍ صَالِحٍ يَدْعُو لَهُ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 1631]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele) miszerint Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Ha meghal az ember, akkor megszakadnak (megszűnnek) cselekedetei, kivéve hármat: a folyamatos, el nem múló adakozás (amelynek hasznai még működnek), vagy hátrahagyott tudás, amit hasznosítani lehet, vagy kegyes gyermek, aki fohászkodik érte."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 1631]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatja: a halott cselekedeteinek sora megszakad a halála pillanatával; így halála után már nem részesül a jó cselekedetekben, kivéve a következő három esetében, mivel azok előidézője ő maga:
Az első: a szadaqa (adakozás, jótékonykodás), amelynek jutalma állandó, soha nem szakad meg, mint a waqf (vallási alapítvány) esetében és a mecsetek építése, kutak fúrása és ezekhez hasonlók.
A második: a tudás, amelyet az emberek hasznosíthatnak; tudományos könyvek írása, vagy valakinek a tanítása, és ez a személy majdan terjeszteni fogja a tőle tanult tudást; a halála után is.
A harmadik: a hívő kegyes, istenfélő gyermek, aki fohászkodik a szülőkért.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A tudósok között közmegegyezés van a tekintetben, hogy az ember a halála után milyen jutalomban részesül: a még tartó, folyamatosan működő jótékonyság, a tudás, amelyet hasznosítani lehet, a fohász; ám más hagyományokban fennmaradt: a zarándoklat is.
2. Ezek lettek kiemelve ebben a hagyományban; mivel ezek a jónak az alapelvei; és többnyire a kiválóság emberei ezek fennmaradását szeretnék elérni, a haláluk utáni időszakban is.
3. Minden hasznosítható tudás, jutalmat eredményez, ám ezek legkiemelkedőbbje a vallási tudás és az azokat kiegészítő tudományok.
4. A tudás a leghasznosabb a fenti három közül; hiszen a tudás az, amit az emberek hasznosítani tudnak megismerve és megtanulva azt. A tudás a Vallási Törvény megőrzését jelenti; és az emberek hasznát szolgálja általános módon. Átfogóbb és általánosabb; hiszen az ember tudásából tanulhat az is, aki még életében találkozik a tudás birtokosával és az is, aki már csak halála után hasznosítja a továbbadott tudást.
5. Buzdítás arra, hogy tanítani, oktatni kell a kegyes istenfélő gyermekeket; hiszen valójában ők azok, akik szüleik javát szolgálják a Túlvilágon; az egyik ilyen haszonforrás a számukra, hogy fohászkodnak értük.
6. Buzdítás a szülőkkel szembeni kegyes, illendő és tiszteletteljes viselkedésre, még haláluk után is, ez az al-birr (istenfélő tisztelettudó viselkedés), amelyből a gyermek hasznot húzhat.
7. A fohász az elhunyt hasznára van, még akkor is ha nem a gyermekétől származik. De a fiú gyermeket azért emelte ki megemlítve őt, mivel ő folyamatosan fohászkodik az adott szülőért, többnyire addig, amíg ő maga is meg nem hal.