Hagyomány: Van három személy, akikkel Allah nem fog beszélni a Feltámadás Napján, és nem is tisztítja meg őket; azoknak fájdalmas büntetés jár

عَنْ سَلْمَانَ الْفَارِسِيِّ رَضيَ اللهُ عنه قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«ثَلَاثَةٌ لَا يُكَلِّمُهُمُ اللَّهُ يَوْمَ الْقِيَامَةِ وَلَا يُزَكِّيهِمْ وَلَهُمْ عَذَابٌ أَلِيمٌ: أُشَيْمِطٌ زَانٍ، وَعَائِلٌ مُسْتَكْبِرٌ، وَرَجُلٌ جَعَلَ اللَّهَ لَهُ بِضَاعَةً، فَلَا يَبِيعُ إِلَّا بِيَمِينِهِ وَلَا يَشْتَرِي إِلَّا بِيَمِينِهِ».
[صحيح] - [رواه الطبراني] - [المعجم الصغير: 821]

Szalmán al-Fáriszi (Allah legyen elégedett vele) mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Van három személy, akikkel Allah nem fog beszélni a Feltámadás Napján, és nem is tisztítja meg őket; azoknak fájdalmas büntetés jár. Az idős személy, aki paráznaságot követ el, a szegény de gőgösen arrogáns; az a személy, aki Allahot (Allahra esküdözve) tette meg áruja eladásának eszközévé, az ilyen esküdözve ad el és csupán esküdözve vásárol."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] -

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatta, hogy: létezik három fajta ember, akik a Feltámadás Napján joggal érdemlik meg Allah büntetését, három különböző büntetés révén - ha előzőleg nem mutattak bűnbánatot és nem részesültek bűnbocsánatban. A büntetésük: Az első: Allah, a Feltámadás Napján, nem fog beszélni hozzájuk, erős haragvása miatt, ellenben elfordul tőlük; vagy olyan beszéddel szól hozzájuk, ami nem fogja őket örömmel eltölteni, ami az Ő, irántuk érzett haragjára utal. A második: nem fogja megtisztítani őket, nem fogja dicsérni őket és nem fogja őket megtisztítani a bűnöktől. A harmadik: nekik, a Túlvilágon, nagyon fájdalmas büntetés fog járni. Ezek a csoportok a következők: Az első csoport: idős férfi, aki a paráznaság fertelmes és elutasítandó bűnébe folyamatosan esik. A második: a szegény, minden vagyont nélkülöző ember, ám ő mindezek ellenére gőgös és arrogáns az emberekkel szemben. A harmadik: aki nagyon sokszor tesz esküt Allahra az adásvétele során; visszaél Allah Nevével és azt egy olyan eszközzé teszi, amelyet vagyonszerzés céljából használ fel.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Al-Qádi 'Iyád azt mondta, ezen súlyos büntetéssel kapcsolatban: közülük mindegyik elkövette és kitartott az említett bűnben, jóllehet távol állt tőle és nem volt szükségszerű a számára és indítékai is gyengék voltak arra. Jóllehet, senkit nem lehet mentesíteni a bűn alól, ám ha nincsenek sürgető és nagyon alapos okok és szükség ezen bűnökre, sem pedig semmilyen megszokott, elfogadható ok vagy indíték. Így ezek elkövetése a részükről inkább hasonló a makacssághoz, megátalkodottsághoz és ahhoz a tényhez, hogy lekicsinylik a Magasztos Allah jogát, illetve, minden más ok nélkül, engedetlenek kívántak lenni Vele szemben.
2. A paráznaság, és a hazugság és az öntelt gőg, mind a nagy bűnök kategóriájába tartoznak.
3. Al-kibr (az öntelt gőg) nem más, mint: az Igazság visszautasítása és a teremtettek lekicsinylése és megvetése.
4. Intés attól, hogy túl gyakran esküdözzön valaki az adásvétel során; illetve ösztönzés az eskü tiszteletben tartására és arra, hogy Allah Szép Neveit igen nagy tiszteletben kell tartani. A Magasztos Allah mondja: (Ne tegyétek meg Allahot (az Ő Nevét) akadállyá az esküvéseitekben!) [A Tehén:224; Q 2:224].