Hagyomány: Bemutattatott nekem a Paradicsom és a Tűz. Eddig a napig még nem láttam ehhez fogható jót, sem pedig ehhez fogható rosszat. Ha ti tudnátok azt, amit én tudok, bizony keveset nevetnétek és sokat sírnátok

عَنْ أَنَسِ بْنِ مَالِكٍ رضي الله عنه قَالَ: بَلَغَ رَسُولَ اللهِ صلى الله عليه وسلم ‌عَنْ ‌أَصْحَابِهِ ‌شَيْءٌ، فَخَطَبَ فَقَالَ:
«عُرِضَتْ عَلَيَّ الْجَنَّةُ وَالنَّارُ فَلَمْ أَرَ كَالْيَوْمِ فِي الْخَيْرِ وَالشَّرِّ، وَلَوْ تَعْلَمُونَ مَا أَعْلَمُ لَضَحِكْتُمْ قَلِيلًا وَلَبَكَيْتُمْ كَثِيرًا» قَالَ: فَمَا أَتَى عَلَى أَصْحَابِ رَسُولِ اللهِ صلى الله عليه وسلم يَوْمٌ أَشَدُّ مِنْهُ، قَالَ: غَطَّوْا رُءُوسَهُمْ وَلَهُمْ خَنِينٌ، قَالَ: فَقَامَ عُمَرُ فَقَالَ: رَضِينَا بِاللهِ رَبًّا، وَبِالْإِسْلَامِ دِينًا، وَبِمُحَمَّدٍ نَبِيًّا، قَالَ: فَقَامَ ذَاكَ الرَّجُلُ فَقَالَ: مَنْ أَبِي؟ قَالَ: «أَبُوكَ فُلَانٌ»، فَنَزَلَتْ: {يَا أَيُّهَا الَّذِينَ آمَنُوا لا تَسْأَلُوا عَنْ أَشْيَاءَ إِنْ تُبْدَ لَكُمْ تَسُؤْكُمْ} [المائدة: 101].
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 2359]

Anasz bin Málik (Allah legyen elégedett vele) mondta: Némely hír eljutott Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Társairól és ezt követően beszédet mondott hozzánk, mondván:
"Bemutattatott nekem a Paradicsom és a Tűz. Eddig a napig még nem láttam ehhez fogható jót, sem pedig ehhez fogható rosszat. Ha ti tudnátok azt, amit én tudok, bizony keveset nevetnétek és sokat sírnátok." Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) Társai még soha sem éltek meg ehhez hasonlóan kemény és nehéz napot. Arcaikat kezeikkel betakarták és hangosan sírtak. Mondta: Umar felállt és mondta: Mi elégedettek vagyunk Allahhal Úrként, és az Iszlámmal Vallásként, és Muhammad-al Prófétaként. Mondta: Felállt az a férfi és mondta: Ki az én apám? Mondta: "A te apád ez és ez." Ekkor kinyilatkoztatott: {Ó, ti, akik hisztek! Ne kérdezősködjetek olyan dolgok felől, ami ha feltárulna nektek, akkor rosszat okozna nektek.} [Az Asztal:101; Q 5:101].
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2359]

A magyarázat

Valamilyen hír eljutott a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Társaitól, és az, hogy ők nagyon sokat kérdezősködtek; ettől megharagudott és beszédet intézett hozzájuk, azt mondva: Elém terjesztetett a Paradicsom és a Tűz; soha nem láttam még annál jobbat, mint amit ma láttam a Paradicsomban; és soha nem láttam még rosszabbat, annál, amit ma a Tűzben láttam. Ha ti is láttátok volna azt, amit én láttam, és tudnátok azt, amit én tudok, abból, akkor végtelenül elszomorodnátok, nagyon keveset nevetnétek és sokat sírnátok. Anasz (Allah legyen elégedett vele) azt mondta: Eddig még nem jött a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Társaira nehezebb nap, mint ez; elfedték a fejeiket, a hang az orrukon jött ki, az igen erős és heves sírástól. Ekkor Umar (Allah legyen elégedett vele) felállt és azt mondta: Elégedettek vagyunk Allahhal Úrként; az Iszlámmal Vallásként és Muhammaddal Prófétaként. Mondta: Felállt az az ember és mondta: Ki az apám?
Mondta: "Az apád ez és ez!" És kinyilatkoztatott: {Ó, ti, akik hisztek! Ne kérdezősködjetek olyan dolgok felől, ami ha feltárulna nektek, akkor rosszat okozna nektek.} [Az Asztal:101; Q 5:101]

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ajánlott a sírás, félve Allah büntetését; és nem kell túl gyakran nevetni, hiszen az hanyagságra és a szív megkérgesedésére utal.
2. A Társakat (Allah legyen elégedett velük) igen mélyen megérintette az oktatás és az intés; felerősödött félelmük a Magasztos és Fenséges Allah büntetésétől.
3. Ajánlott eltakarni az arcot síráskor.
4. Al-Khattábi azt mondta: ez a hagyomány arra utal, aki mesterkéltségből és makacsságból kérdezget olyanról, amire nincs is szükség; aki pedig fontos okból, valamilyen szükség miatt kérdez arról, ami az eszébe jutott, és fel is teszi a kérdést, azon nincs bűn és nem is lehet hibáztatni.
5. Buzdítás arra, hogy mindenkor egyenes és őszinte módon cselekedjünk az Allah iránti engedelmességtől vezérelve és eltávolodva az Allahhal szembeni bűnöktől. Meg kell állni az Allah által megszabott határoknál.
6. Megengedett a harag az intés és a tanítás során.