Hagyomány: Aki egy napot is böjtöl, miközben Allah útján van, annak az arcát Allah eltávolítja a Tűztől, hetven ősznyi időszakra

عَنْ أَبِي سَعِيدٍ الْخُدْرِيِّ رَضِيَ اللهُ عَنْهُ قَالَ: سَمِعْتُ رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَقُولُ:
«مَنْ صَامَ يَوْمًا فِي سَبِيلِ اللهِ بَاعَدَ اللهُ وَجْهَهُ عَنِ النَّارِ سَبْعِينَ خَرِيفًا».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 1153]

Abu Sza'íd al-Khudrí-tól (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Hallottam Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint mondja:
"Aki egy napot is böjtöl, miközben Allah útján van, annak az arcát Allah eltávolítja a Tűztől, hetven ősznyi időszakra."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 1153]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ismerteti: ha valaki is böjtöl egyetlen napot, miközben az dzsihádban vesz részt, egyes verziók szerint a dzsihádban vagy bármi másban, őszinte odaadással Allah iránt, csak Allahtól remélve a jutalmat; az ilyen esetében a Magasztos Allah, az Ő túláradó kegyelme révén, hatalmas távolságot tesz az egyén és a Tűz között - ami hetven évnyi időtartamának felel meg.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. An-Nawawi azt mondta: a böjt kiválósága Allah Útján; ez azokra vonatkoztatható, akik ezáltal nem szenvednek el károsodást és nem mulasztanak el semmilyen jogot vagy kötelességet és nem károsul általa a harca vagy bármi más az ő portyájának feladatai közül.
2. Buzdítás és a vágyakozás felébresztése az önkéntesen végzett böjtre.
3. Kötelező az őszinte szándékra törekedni és Allah elégedettségét keresni; nem szabad képmutatásból fakadóan böjtölni, sem hírnév miatt, sem bármilyen más értéktelen cél miatt.
4. Asz-Szindi azt mondta: az (Allah Útján) résszel kapcsolatban: lehetséges, hogy ennek tartalmi lényege csupán a szándék jobbítása; ám elképzelhető, hogy a jelentése az: ő böjtölt, miközben hadi csatán vett részt; és a második, az ami a észben egyből felmerül.
5. Ibn Hadzsar azt mondta: (hetven ősznyi időszakra) résszel kapcsolatban: az ősz egy ismert évszak az évben, ám itt, ebben az esetben, az év értendő alatta; az ősz hangsúlyos kiemelése, anélkül, hogy a többi évszakot - nyár, tél, tavasz - megemlítette volna; az az, hogy az ősz a legtisztább és a legmegfelelőbb évszak, hiszen a terméseket és a gyümölcsöket ekkor szedik le.