Hagyomány: Egy férfi megkérdezte a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint Ő éppen a minbar-ron volt: Hogyan vélekedsz az éjjeli imáról? Ő azt válaszolta: "mathná mathná - két rakát imádkozni, majd ismét kettőt és így tovább

عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ عُمَرَ رَضيَ اللهُ عنهما:
سَأَلَ رَجُلٌ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ وَهُوَ عَلَى المِنْبَرِ، مَا تَرَى فِي صَلاَةِ اللَّيْلِ، قَالَ: «مَثْنَى مَثْنَى، فَإِذَا خَشِيَ الصُّبْحَ صَلَّى وَاحِدَةً، فَأَوْتَرَتْ لَهُ مَا صَلَّى» وَإِنَّهُ كَانَ يَقُولُ: «اجْعَلُوا آخِرَ صَلاَتِكُمْ وِتْرًا» فَإِنَّ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَمَرَ بِهِ.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 472]

Abdullah bin Umar (Allah legyen elégedett kettejükkel) azt mondta:
Egy férfi megkérdezte a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amint Ő éppen a minbar-ron volt: Hogyan vélekedsz az éjjeli imáról? Ő azt válaszolta: "mathná mathná - két rakát imádkozni, majd ismét kettőt és így tovább"; és ha féltek a hajnal közeledtétől akkor egy raká-t végez, és ez így witr-é (páratlan számúvá) teszi az elvégzett raká-kat az imátokban. Hiszen a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ezt megparancsolta.
-

A magyarázat

Egy férfi megkérdezte a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), amikor Ő éppen khutbát mondott a minbar-on: Ó, Allah Küldötte! Tanítsd meg nekem, hogy kell elvégeznem az éjjeli imát! Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erre azt mondta: imádkozol és elköszönsz minden két raká után; ám ha félsz a pirkadat közeledtétől, úgy végezz egy raká-t és ez így páratlan számúvá teszi a számodra azt, amit elimádkoztál. Hiszen Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra utasítot, hogy az éjjeli ima utolsó imájának páratlan számúnak kell lennie.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Az alapelv az éjjeli imát tekintve: az elköszönés minden két raká után; kivétel ettől a witr ima.
2. Az éjjeli ima nincs meghatározott számhoz, mennyiséghez kötve; a szöveg értelmében.
3. An-Nawawi azt mondta: "Az éjszaka és a nappal imája - (mathná mathná) két raká, majd két raká"; ez a hagyomány használható a legkiválóbb és a legtökéletesebb megmagyarázására; azaz: elköszönés minden két raká után, akár az éjszaka vagy a nappal önkéntes imáiról van is szó; ajánlott elköszönni minden két raká után.
4. An-Nawawi mondta: Ebben bizonyíték van arra, hogy a Próféta Szunnája szerint az éjszakai ima utolsójának páratlannak kell lennie; ennek ideje letelik a hajnalhasadás kezdetével. Ez az ismert és elfogadott álláspont mi vallási iskolánkban. És ezt fogadta el a tudósok túlnyomó többsége.