Hagyomány: Hamarosan fitan-ok fognak bekövetkezni; bizony lesz fitna, amelyben az, aki ül jobb, mint az, aki megy. És az, aki megy abban, az jobb, mint az, aki rohan afelé

عَنْ عُثْمَانَ الشَّحَّامِ، قَالَ: انْطَلَقْتُ أَنَا وَفَرْقَدٌ السَّبَخِيُّ إِلَى مُسْلِمِ بْنِ أَبِي بَكْرَةَ وَهُوَ فِي أَرْضِهِ، فَدَخَلْنَا عَلَيْهِ فَقُلْنَا: هَلْ سَمِعْتَ أَبَاكَ يُحَدِّثُ فِي الْفِتَنِ حَدِيثًا؟ قَالَ: نَعَمْ، سَمِعْتُ أَبَا بَكْرَةَ رضي الله عنه يُحَدِّثُ، قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«إِنَّهَا سَتَكُونُ فِتَنٌ، أَلَا ثُمَّ تَكُونُ فِتْنَةٌ الْقَاعِدُ فِيهَا خَيْرٌ مِنَ الْمَاشِي فِيهَا، وَالْمَاشِي فِيهَا خَيْرٌ مِنَ السَّاعِي إِلَيْهَا، أَلَا فَإِذَا نَزَلَتْ أَوْ وَقَعَتْ فَمَنْ كَانَ لَهُ إِبِلٌ فَلْيَلْحَقْ بِإِبِلِهِ، وَمَنْ كَانَتْ لَهُ غَنَمٌ فَلْيَلْحَقْ بِغَنَمِهِ، وَمَنْ كَانَتْ لَهُ أَرْضٌ فَلْيَلْحَقْ بِأَرْضِهِ»، قَالَ فَقَالَ رَجُلٌ: يَا رَسُولَ اللهِ أَرَأَيْتَ مَنْ لَمْ يَكُنْ لَهُ إِبِلٌ وَلَا غَنَمٌ وَلَا أَرْضٌ؟ قَالَ: «يَعْمِدُ إِلَى سَيْفِهِ فَيَدُقُّ عَلَى حَدِّهِ بِحَجَرٍ، ثُمَّ لِيَنْجُ إِنِ اسْتَطَاعَ النَّجَاءَ، اللهُمَّ هَلْ بَلَّغْتُ؟ اللهُمَّ هَلْ بَلَّغْتُ؟ اللهُمَّ هَلْ بَلَّغْتُ؟»، قَالَ: فَقَالَ رَجُلٌ: يَا رَسُولَ اللهِ أَرَأَيْتَ إِنْ أُكْرِهْتُ حَتَّى يُنْطَلَقَ بِي إِلَى أَحَدِ الصَّفَّيْنِ، أَوْ إِحْدَى الْفِئَتَيْنِ، فَضَرَبَنِي رَجُلٌ بِسَيْفِهِ، أَوْ يَجِيءُ سَهْمٌ فَيَقْتُلُنِي؟ قَالَ: «يَبُوءُ بِإِثْمِهِ وَإِثْمِكَ، وَيَكُونُ مِنْ أَصْحَابِ النَّارِ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 2887]

Uthmán as-Sahhám-tól, aki mondta: Elindultam, Farqad asz-Szabakhí-val, Muszlim bin Abi Bakra-hoz, aki a földjén volt, odamentünk hozzá és mondtuk: Hallottad apádat, hogy valami hagyományt hagyományozott a próbatételekről? Mondta: Igen! Hallottam Abu Bakra-t (Allah legyen elégedett vele), aki mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Hamarosan fitan-ok fognak bekövetkezni; bizony lesz fitna, amelyben az, aki ül jobb, mint az, aki megy. És az, aki megy abban, az jobb, mint az, aki rohan afelé. Ha az (a fitna) eljön és megtörténik, az, akinek vannak tevéi, az menjen utánuk; akinek pedig vannak juhai, az menjen utánuk. Akinek pedig földje van, az ragaszkodjon a földjéhez." Mondta: majd mondta egy férfi: Ó, Allah Küldötte! Hogyan vélekedsz arról, akinek nincs tevéje, sem juha, sem pedig földje? Mondta: "Az ragadja meg a kardját és üsse az élét egy kő segítségével és igyekezzen megmenekülni, ha képes a menekülésre! Ó, Allah! Vajon továbbítottam? Ó, Allah! Vajon továbbítottam? Ó, Allah! Vajon továbbítottam?" Mondta: egy férfi mondta: Ó, Allah Küldötte! Hogyan vélekedsz? Ha engem, akaratom ellenére arra kényszerítenek, hogy elinduljak az egyik sorhoz, vagy az egyik csoporthoz, és egy férfi lesújt rám a kardjával, vagy jön egy nyíl és az megöl engem? Mondta: Az fogja viselni a saját bűnét és a te bűnödet is; és a Pokol Népéhez fog tartozni."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2887]

A magyarázat

Uthmán as-Sahhám és Farqad asz-Szabakhí megkérdezték Muszlim-ot, a Kiváló Társ, Abu Bakra (Allah legyen elégedett vele) fiát vajon hallott-e valami hagyományt az apjától, aki a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a próbatételekkel kapcsolatban és a harcról, amely a muszlimok között fog megtörténni. Mondta: igen (hallott). A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatta, hogy a halála után lesznek megpróbáltatások; és ezekben a megpróbáltatásokban, az aki ül és megfeledkezik azokról az jobb, mint az, aki azokban jár; így az előbbi nem figyeli és nem keresi azokat. Aki abban jár (részt vesz) jobb, mint az, aki sietve igyekszik abba, keresi azt (a megpróbáltatást) és részt is vesz abban. Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra mutat rá, hogy akinek az idejében érkezik és történik a megpróbáltatás, az igyekezzen találni egy rejtekhelyet, menedéket, ahová elmenekülhet. Vagy, akinek van legelő tevéje, az maradjon a tevéjével, akinek van legelő juha, birkája,az maradjon az állatokkal, akinek pedig van földje, vetése az maradjon a földjén. Egy férfi mondta: Ó, Allah Küldötte! Hogyan vélekedsz arról, akinek nincs menedéke sem tevéből, sem juhból, sem pedig földből? Mondta: az ragadja meg a fegyverét, törje el és rongálja meg, majd pedig meneküljön, ő és gyermeke - ha képes a menekülésre. Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tanúságra szólított, háromszor: Ó, Allah! Vajon továbbítottam? Ó, Allah! Vajon továbbítottam? Ó, Allah! Vajon továbbítottam? Majd mondta egy férfi: Ó, Allah Küldötte! Hogyan vélekedsz? Ha engem arra kényszerítenek, hogy az egyik sorhoz csatlakozzam, vagy az egyik csoporthoz; majd lesújt rám egy férfi a kardjával, vagy egy nyílvessző talál el és megöl engem. Mondta: ő a saját bűnét hordozva fog visszatérni és hordozva annak a bűnét is, akit megölt; és a Feltámadás Napján a Pokol Népéhez fog tartozni.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Tudósítás arról, hogy próbatételek fognak bekövetkezni és intés és figyelmeztetés azokkal kapcsolatban; az embereknek fel kell készülni azokra; és nem szabad azokban elmerülniük. Allahtól kell állhatatos, kitartó türelmet kérni és a megmenekülést azok rossza és gonoszsága elől.
2. An-Nawawi mondta: a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavaival (amelyben az, aki ül jobb, mint az, aki megy (áll)), egészen a végéig - kapcsolatban: ennek értelme: az abban rejlő hatalmas veszély magyarázata és buzdítás arra, hogy el kell kerülni és el kell menekülni előle. Annak rossza és a megpróbáltatása attól a mértéktől függ, mennyire van azzal kapcsolatban, mennyire merül el benne.
3. An-Nawawi mondta: a bűn levétele a kényszerített személyről még ha jelen is volt ott (a megpróbáltatásban); az ölés még kényszerítés alatt sem megengedett. Ellenben, a konszenzus alapján, bűnt követ el ha megteszi azt amire parancsot kapott.
4. Ibn Hadzsar mondta: többen mondják: ha egy csoport fellázad és rátámad az imámra és tartózkodik attól, ami rá nézve kötelező - majd háborút indít - az ellen kötelező a harc. Ehhez hasonlóan, ha két csoport harcol egymással, minden hatalommal rendelkezőnek kötelessége lefogni a tévedést elkövető kezét és megsegíteni a csapást elszenvedettet. Ez a jogtudósok nagy többségének az álláspontja. Mások hozzá adtak még egy részletet és azt mondják: minden harc, ami két muszlim csoport között történik, ahol nincs vezetője a közösségnek, ott a harc tilos. E témakörben megjelenő hagyományok erre az értelmezésre alapulnak.
5. An-Nawawi azt mondta: a jogtudósok között nézeteltérés van a megpróbáltatás elleni harccal kapcsolatban. Egy csoport azt mondja: nem kell harcolnia a muszlimok fitan-jaiban, még ha a házába mennek is be és követelik megölését, számára nem megengedett az önvédelem; mivel az azt követelő csupán közvetítő (magát gondolva igaznak); ez, a Társ, Abu Bakra (Allah legyen elégedett vele) vallásjogi értelmezése és másoké is. Ibn Umar és Imrán bin al-Huszayn (Allah legyen elégedett velük) és mások mondták: nem szabad részt venni abban, ám ha el akarja hárítani azt magáról, úgy ez a két irányzat egyetért, legalább, abban, hogy el kell kerülni az Iszlám összes fitan-jába való belépést. A Társak és a Követők többsége és az Iszlám vallásjog tudósainak nagy többsége azt mondja: kötelező segíteni a megpróbáltatások idején azt, aki jogosan megérdemli, és vele együtt küzdeni a jogtalan bűnös zsarnokok ellen, ahogyan a Magasztos mondja: {Abban az esetben, harcoljatok az ellen, amely a rosszra tör, addig míg vissza nem tér Allah parancsához.} [A Szobák: 9; Q 49: 9]. Ez a helyes! A hagyományokat azzal kapcsolatban kell értelmezni, aki számára nem világos a jogosan megsegítendő; vagy a két bűnös csoportra és kettőjük közül egyiknek sincs értelmezése.