Hagyomány: Ne mondja senki közületek: Ó, Allah! Bocsáss meg nekem, ha úgy akarod! Könyörülj rajtam, ha úgy akarod! Gondoskodj rólam, ha úgy akarod! Ellenben legyen határozott a kérésében, hiszen Allah azt tesz, amit akar, senki sem kényszerítheti Őt semmire

عَن أَبِي هُرَيْرَةَ رضي الله عنه عَنِ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، قَالَ:
«لاَ يَقُلْ أَحَدُكُمْ: اللَّهُمَّ اغْفِرْ لِي إِنْ شِئْتَ، ارْحَمْنِي إِنْ شِئْتَ، ارْزُقْنِي إِنْ شِئْتَ، وَليَعْزِمْ مَسْأَلَتَهُ، إِنَّهُ يَفْعَلُ مَا يَشَاءُ، لاَ مُكْرِهَ لَهُ». ولمسلم: «وَلَكِنْ لِيَعْزِمِ الْمَسْأَلَةَ وَلْيُعَظِّمِ الرَّغْبَةَ، فَإِنَّ اللهَ لَا يَتَعَاظَمُهُ شَيْءٌ أَعْطَاهُ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 7477]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), aki azt mondta:
"Ne mondja senki közületek: Ó, Allah! Bocsáss meg nekem, ha úgy akarod! Könyörülj rajtam, ha úgy akarod! Gondoskodj rólam, ha úgy akarod! Ellenben legyen határozott a kérésében, hiszen Allah azt tesz, amit akar, senki sem kényszerítheti Őt semmire."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 7477]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltotta, hogy a fohászt valami feltételhez kapcsoljuk, még akkor is ha az Allah akarata lenne is. Hiszen az egy ismert, tudott és bizonyított tény, hogy Ő csak akkor bocsát meg, ha Ő, a Magasztos, akarja. Így nincs értelme hozzákapcsolni az akaratot. Ezt abban az esetben lehet megtenni, hogyha olyan valakiről van szó, akiről elképzelhető, hogy megtesz valamit, akarata ellenére, kényszer vagy bármi más hatása alatt - ám a Magasztos Allah minden ilyentől mentes. Ezt magyarázta a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a hagyomány végén a szavaival: senki sem kényszerítheti Őt semmire! Illetve: Allah számára semmi sem terhes abban, amit ad. Semmi sem lehetetlen a Számára és semmi sem túl nagy, ahhoz, hogy azt kellene mondani: ha akarod! És összekapcsolása az akarattal egyfajta lemondás az Ő megbocsátásáról. Mintha valaki azt mondaná: Ha akarsz adni nekem valamit, akkor tedd azt! Ezt csak akkor szabad használni, ha valamire valójában nincs is szükség vagy ha valaki képtelen valamire. Ám azzal kapcsolatban , aki képes valamire, és a kérő esetében rászorultsága esetén, ha szüksége is van rá, akkor legyen határozott a kérésben. Kér a szegény ember hiszen kénytelen kérni azt, amire szüksége van; és Allahhoz fordul, hiszen Ő nem szorul senkire és semmire, Ő a Teljes és a Tökéletes, a mindenre képes.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Tilos a fohászt az akarathoz kapcsolni.
2. Allah mentesnek nyilvánítása, mindattól, ami nem illik Hozzá; az Ő túláradó kegyelmének végtelensége; és az Ő Önmagában, Önmaga által (mindenkitől és mindentől mentesen) való létezésének teljessége és tökéletessége; nagylelkűsége, bőkezűsége - magasztaltassék, Fenséges Ő!
3. A Magasztos és Fenséges Allah teljességének és tökéletességének bizonyítéka és megerősítése.
4. Vágyni az iránt, ami Allahnál van, és csak szépet gondolni a Magasztosról, jót remélni Tőle.
5. Megesik, hogy néhány ember összekapcsolja a fohászt az akarattal, és észre sem veszi; mint például: Allah jutalmazzon jóval - ha Allah is úgy akarja; Allah könyörüljön rajta, ha Allah is úgy akarja. Ez nem megengedett, az ebben a fejezetben olvasott hagyomány általános tartalma alapján.