Hagyomány: Allahra! Senki sem vesz el közületek, jogtalanul bármit is, csupán úgy, hogy úgy fog találkozni Allahhal, hogy azt (az elvett javakat) a hátán fogja cipelni a Feltámadás Napján

عَنْ أَبِي حُمَيْدٍ السَّاعِدِيِّ رَضيَ اللهُ عنه قَالَ:
اسْتَعْمَلَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ رَجُلًا عَلَى صَدَقَاتِ بَنِي سُلَيْمٍ، يُدْعَى ابْنَ اللُّتْبِيَّةِ، فَلَمَّا جَاءَ حَاسَبَهُ، قَالَ: هَذَا مَالُكُمْ وَهَذَا هَدِيَّةٌ. فَقَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «فَهَلَّا جَلَسْتَ فِي بَيْتِ أَبِيكَ وَأُمِّكَ، حَتَّى تَأْتِيَكَ هَدِيَّتُكَ إِنْ كُنْتَ صَادِقًا» ثُمَّ خَطَبَنَا، فَحَمِدَ اللَّهَ وَأَثْنَى عَلَيْهِ، ثُمَّ قَالَ: «أَمَّا بَعْدُ، فَإِنِّي أَسْتَعْمِلُ الرَّجُلَ مِنْكُمْ عَلَى العَمَلِ مِمَّا وَلَّانِي اللَّهُ، فَيَأْتِي فَيَقُولُ: هَذَا مَالُكُمْ وَهَذَا هَدِيَّةٌ أُهْدِيَتْ لِي، أَفَلاَ جَلَسَ فِي بَيْتِ أَبِيهِ وَأُمِّهِ حَتَّى تَأْتِيَهُ هَدِيَّتُهُ، وَاللَّهِ لاَ يَأْخُذُ أَحَدٌ مِنْكُمْ شَيْئًا بِغَيْرِ حَقِّهِ إِلَّا لَقِيَ اللَّهَ يَحْمِلُهُ يَوْمَ القِيَامَةِ، فَلَأَعْرِفَنَّ أَحَدًا مِنْكُمْ لَقِيَ اللَّهَ يَحْمِلُ بَعِيرًا لَهُ رُغَاءٌ، أَوْ بَقَرَةً لَهَا خُوَارٌ، أَوْ شَاةً تَيْعَرُ» ثُمَّ رَفَعَ يَدَهُ حَتَّى رُئِيَ بَيَاضُ إِبْطِهِ، يَقُولُ: «اللَّهُمَّ هَلْ بَلَّغْتُ» بَصْرَ عَيْنِي وَسَمْعَ أُذُنِي.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 6979]

Abu Humayd asz-Szá'ídi (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kinevezett egy férfit a Banú Szulaym törzs jótékony adakozásának kezelésére (beszedésére). Őt Ibn al-Lutbiyya-nak hívták. Miután visszatért, hívatta őt elszámolásra. Mondta a Prófétának: ez a ti pénzetek, és ez ajándék nekem. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: "Miért nem maradsz otthon apád és anyád házában és várod meg, hogy kapsz-e ajándékot - ha az igazat szólók közül való vagy?!" Majd beszédet mondott. Hálát adott Allahnak, dicsőítette Őt, majd mondta: Ammá ba'du (ami pedig ezután következik): Én bizony megbízok egy férfit közületek egy olyan munkával, amelyet Allah szabott ki rám. Majd az jön és azt mondja: Ez a ti pénzetek, ez pedig az ajándék, amit kaptam. Miért nem marad otthon, az apja és az anyja házában és várja meg, hogy kap-e ajándékot. Allahra! Senki sem vesz el közületek, jogtalanul bármit is, csupán úgy, hogy úgy fog találkozni Allahhal, hogy azt (az elvett javakat) a hátán fogja cipelni a Feltámadás Napján. Én fel fogok ismerni bárkit közületek, aki úgy találkozik Allahhal, hogy egy hörgő tevét cipel vagy egy bőgő tehenet vagy egy bégető juhot." Majd felemelte kezeit olyan magasra, hogy hónalja fehérje láthatóvá vált és így mondta: "Allahumma! Hal ballaghtu (Ó, Allah! Vajon mindent teljesen továbbadtam és továbbítottam?)." Én láttam és hallottam mindezt.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 6979]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kinevezett, egy Ibn al-Lutbiyya nevű férfit, és megbízta, hogy szedje be a zakát-ot a Banú Szulaym törzstől. Miután visszatért Medinába, elszámoltatta a férfit arról, hogy mit gyűjtött és mit költött. Ibn al-Lutbiyya azt mondta: Ez a ti (közös) pénzetek, amit én gyűjtöttem össze a zakát-ból, ezt a pénzt pedig nekem ajándékozták. Erre a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta neki: Miért nem maradsz apád és anyád házában és várod meg, hogy eljut-e hozzád valamilyen ajándék - ha az igazat szólók közül való vagy? Azok a jogok, amelyekért ténykedtél, az a számodra történt ajándékozás oka. Ám ha a házadban maradtál volna, nem kaptál volna semmit ajándékba. Így nem megengedett a számodra, hogy megengedettnek tekintsd azt, csupán azért mivel ajándék útján jutott hozzád. Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felment a minbar-ra (szószékre) és beszédet mondott; ekkor haragos volt. Majd hálát adott Allahnak és dicsőítette őt, majd mondta: Ami pedig ezután következik: Én kineveztem egy férfit közületek egy olyan feladat elvégzésére, amely megvalósítását Allah szabta ki rám - a zakátt-al és a hadizsákmánnyal kapcsolatban. Megjön a feladata után és azt mondja: Ez nektek jár; ez pedig ajándék, amit én kaptam. Vajon miért nem maradt apja és anyja házában, várva, hogy megérkezzen az ajándék hozzá? Allahra! Ha bárki is jogtalanul elvesz valamit is abból, amit neki odaadtak, az a Feltámadás Napján, úgy fog találkozni Allahhal, hogy a nyakára erősítve fogja cipelni azt (amit elvett), ha teve volt, akkor egy üvöltő tevét, ha tehén volt, akkor annak bőgő hangja lesz, ha pedig birka, akkor az bégetni fog (rajta). Majd felemelte a két kezét, olyan magasra, hogy a körülötte ülők láthatták hónalja fehérjét. Majd így szólt: Ó, Allah! Továbbítottam Allah szabályozását nektek. Abu Humayd asz-Szá'ídi (Allah legyen elégedett vele) tudatta: ez azon dolgok közül való, amit ő a saját szemével látott és fülével hallott.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A vezető elmagyarázza a feladattal megbízott személyeknek, mindazt, ami elvárt tőlük és azt is, ami tilalmas a munkájuk során.
2. Súlyos fenyegetés azon személy számára, aki jogtalan bűnös módon vesz el az emberek vagyonából.
3. Minden bűnös, bármi bűnt is követett el, azt magával fogja vinni a Feltámadás Napján.
4. A feladattal megbízott kötelessége, legyen az bármilyen állami érdekkel kapcsolatos munka, hogy azt teljes mértékben hajtsa végre. Nem fogadhat el ajándékot az elvégzendő munkája során. Ha pedig még is elfogadna ajándékot, azt a kincstárba be kell szolgáltatnia. Azt nem tarthatja meg magának. Hiszen az egy mód a rosszhoz és az őszinteség és a megbízhatóság megsértéséhez és megszegéséhez vezethet.
5. Ibn Battál mondta: ez a hagyomány arra mutat rá, hogy: a feladatot elvégzőnek adott ajándék, valamilyen szívesség iránt mutatott hála, vagy a feléje mutatott szeretet; vagy azon vágya, ami a jogára irányul. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) rámutatott: ha abból valaki is, valamilyen ajándékban részesül, olyan mint egy valaki a muszlimok közül - nincs elsőbbsége neki felettük. Nem szabad azt kizárólagosan magának megtartani.
6. An-Nawawi mondta: ebben a hagyományban arról olvashatunk, hogy: magyarázat arra, hogy a dolgozóknak, a feladattal megbízottaknak adott ajándék tilos és sikkasztásnak számít. Mivel elárulta és megszegte a feladat teljesítését és bizalmát és őszinteségét. Ezért ebben a hagyományban megemlíttetik az ő büntetése és az a tény, hogy cipelni fogja, a Feltámadás Napján, mindazt, amit ajándékként elfogadott illetve ehhez hasonló említtetik azon személlyel kapcsolatban, aki csalárd módon vesz el a hadizsákmányból. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ugyanabban a hagyományban magyarázta meg a neki juttatott ajándék tilalmát; ez a megbízotti léte okán van; szemben az olyan ajándékkal, amit azon személy kap, aki nem bízatott meg feladattal - az ajánlott.
7. Ibn al-Munír mondta: az ő szavaiból: "miért is nem maradt apja és anyja házában" az vonható le: megengedett ajándék elfogadása attól, akivel korábban ajándékot cseréltek. Ibn Hadzsar mondta: nem maradhat rejtve az a tény, hogy ennek akkor van létjogosultsága, ha az nem haladja meg a megszokottat.
8. A Prófétai módszer a jó tanács esetén: az általánosítás, nem pedig a megszégyenítés.
9. Ibn Hadzsar azt mondta: ebben annak jogi előírása olvasható, hogy az, akit valamilyen feladattal megbíztak, az számon kérhető (hogyan végezte el).
10. Ibn Hadzsar mondta: ebben annak megengedett voltát olvashatjuk, hogy a hibát elkövetőt meg lehet róni.
11. Ajánlott a két kéz felemelése a fohász során.