Hagyomány: Ő nem volt trágár (fáhis), sem kicsapongó (mutafahhis), sem ordibáló a piacokon; ő nem rossz tettel viszonyozta a rossz tettet, ő elnéző volt és megbocsátott

عَن أَبي عَبْدِ اللهِ الْجَدَلِيِّ قَالَ: سَأَلْتُ عَائِشَةَ أُمِّ المؤْمنينَ رَضيَ اللهُ عنها عَنْ خُلُقِ رَسُولِ اللهِ صلى الله عليه وسلم فَقَالَتْ:
لَمْ يَكُنْ فَاحِشًا وَلَا مُتَفَحِّشًا وَلَا صَخَّابًا فِي الْأَسْوَاقِ، وَلَا يَجْزِي بِالسَّيِّئَةِ السَّيِّئَةَ وَلَكِنْ يَعْفُو وَيَصْفَحُ.
[صحيح] - [رواه الترمذي وأحمد] - [سنن الترمذي: 2016]

Abu Abdullah al-Dzsadali azt mondta: megkérdeztem Aisha-t, az Igazhívők Anyját (Allah legyen elégedett vele) Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erkölcséről, ő pedig azt mondta:
Ő nem volt trágár (fáhis), sem kicsapongó (mutafahhis), sem ordibáló a piacokon; ő nem rossz tettel viszonyozta a rossz tettet, ő elnéző volt és megbocsátott.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [At-Tirmidhī és Aḥmad jegyezték le] - [At-Tirmidhī Sunan-ja - 2016]

A magyarázat

Megkérdezték az Igazhívők Anyját, Aisha-t (Allah legyen elégedett vele) a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erkölcséről; ő pedig azt mondta: a természetében nem volt trágárság, durvaság, erkölcstelenség, sem szavaiban, sem tetteiben; soha nem folyamodott durva trágársághoz, főként nem szándékosan. Nem hangoskodott, nem emelte fel a hangját a piacokon és soha nem viszonozta a rossz tettet rossz tettel, ellenben jó cselekedettel viszonozta azt, szívében elnéző volt, külsőségekben pedig eltekintett attól és megbocsátott.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Annak magyarázata, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) milyen magasztos és emelkedett erkölcsi normák szerint élt; nagyon távol állt tőle a kifogásolandó és elítélendő erkölcsi viselkedés.
2. Buzdítás a jó erkölcsi normák követésére és azok végrehajtására, illetve a rossz tulajdonságoktól való eltávolodásra.
3. Az obszcén, trágár és szemérmetlen beszéd elítélése és a csúnya, illetlen szavak használatának elutasítása.
4. Elutasítandó felemelni hangunkat az emberekkel szemben és ordítozni velük.
5. Buzdítás arra, hogy a rossz tettet jósággal és jó cselekedettel kell viszonozni, illetve az elnézésre és a megbocsátásra ösztönöz.