Hagyomány: Mi dolgom nekem a világgal? Én ebben a világban csupán egy lovas vagyok, aki egy fa árnyékában megállt, majd továbbindulva elhagyja azt

عَنْ عَبْدِ اللهِ بنِ مَسْعُودٍ رَضيَ اللهُ عنهُ قَالَ: نَامَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ عَلَى حَصِيرٍ، فَقَامَ وَقَدْ أَثَّرَ فِي جَنْبِهِ، فَقُلْنَا: يَا رَسُولَ اللهِ، لَوِ اتَّخَذْنَا لَكَ وِطَاءً، فَقَالَ:
«مَا لِي وَلِلدُّنْيَا، مَا أَنَا فِي الدُّنْيَا إِلاَّ كَرَاكِبٍ اسْتَظَلَّ تَحْتَ شَجَرَةٍ ثُمَّ رَاحَ وَتَرَكَهَا».
[صحيح] - [رواه الترمذي وابن ماجه] - [سنن الترمذي: 2377]

Abdullah bin Masz'úd (Allah legyen elégedett vele) azt mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy szőnyegen aludt és az nyomokat hagyott az oldalán; mi azt mondtuk Neki: Ó, Allah Küldötte! Mi tudnánk neked egy jó fekvőhelyet készíteni. Ő pedig erre azt mondta:
"Mi dolgom nekem a világgal? Én ebben a világban csupán egy lovas vagyok, aki egy fa árnyékában megállt, majd továbbindulva elhagyja azt."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [At-Tirmidhī és Ibn Māǧa jegyezték le] - [At-Tirmidhī Sunan-ja - 2377]

A magyarázat

Abdullah bin Masz'úd (Allah legyen elégedett vele) megemlítette, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy kis szőnyegen aludt, amelyet valami növényi szálakból fontak, és az mélyebb nyomokat hagyott az oldala bőrén; ekkor mi azt mondtuk neki: Ó, Allah Küldötte! Mi lenne ha mi készítenénk neked egy puha és kényelmes ágyat, azon sokkal kényelmesebben tudnál feküdni, mint ezen a szőnyegen. Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erre azt válaszolta: Nekem nincs olyan kötődésem és szeretetem a világhoz, hogy vágyakozzam rá; az én példám és a létem ebben a világban olyan, mint a lovas példázata, aki árnyékot keres egy fa alatt, ott megpihen, majd elhagyja azt.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Annak magyarázata, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) milyen egyszerű és visszahúzódó életet élt e földi létben és mennyire elfordult annak jelentéktelen hívságaitól.
2. A hagyomány nem arról szól, hogy el kell hagyni minden olyat, amire szükség van a világ dolgaiból. Azt hangsúlyozza, hogy a világ milyen mértékben képes elfordítani az embert a Túlvilágtól. Ha az ember megpihen a fa árnyékában és kihasználja azt, ám csupán a célja eléréséhez és a megérkezése érdekében; de nem kötődik túlzottan hozzá.
3. Az okulás a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) helyzetén; ő jelenti a szép követendő példát; aki követi az ő nyomdokait és példáját az az Igaz Úton vezéreltetik és boldoguló győzedelmes lesz a földi létben és a Túlvilágon egyaránt.
4. A Társak (Allah legyen elégedett velük) buzgalma és törődése Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és a szeretetük iránta.
5. Törvényileg engedélyezett a példázatok bemutatása és használata a felszólítás, az oktatás és a tanítás során.