Hagyomány: Ó Allah! Én is csak egy ember vagyok, így ha valamelyik muszlim férfit megszidtam, megátkoztam vagy megütöttem, akkor tedd azt számára megtisztulássá és irgalommá

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«اللهُمَّ إِنَّمَا أَنَا بَشَرٌ، فَأَيُّمَا رَجُلٍ مِنَ المُسْلِمِينَ سَبَبْتُهُ أَوْ لَعَنْتُهُ أَوْ جَلَدْتُهُ فَاجْعَلْهَا لَهُ زَكَاةً وَرَحْمَةً».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 2601]

Abu Hurayra (Allah legyen elégedett vele) mondta, Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Ó Allah! Én is csak egy ember vagyok, így ha valamelyik muszlim férfit megszidtam, megátkoztam vagy megütöttem, akkor tedd azt számára megtisztulássá és irgalommá."
-

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) fohászkodott: Ó, Allah! Én is csak egy ember vagyok, haragszom, ahogy az emberek is haragszanak. Így ha bármelyik hívőt megbántottam, megszidtam, megátkoztam, elátkoztam és a Te irgalmadtól való kizárást kértem rá, vagy megütöttem, akkor tedd mindezt számára a megtisztulás, a Hozzád való közeledés, a bűnei jóvátétele és a Te irgalmad eszközévé, amellyel könyörülsz rajta.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erkölcsének és morális tulajdonságának emelkedett volta.
2. Ibn Hadzsar azt mondta: a hagyományban olvasható az Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) teljes és tökéletes együttérzése és szeretete a Népe iránt, jellemének kiválósága és nagylelkűsége; hiszen az által esetlegesen elkövetettet igyekezett kárpótlással és megtiszteléssel jóvá tenni.
3. An-Nawawi azt mondta: Ha azt mondják: hogyan lehet fohászkodni olyan ellen, aki nem tartozik azok közé, akik ellen fohászkodni kellene; vagy hogyan sértegetheti vagy átkozhatja és ezekhez hasonlók? A válasz, amit a tudósok adtak; és annak két rövidebb változata. Az egyik: a szóban forgó dolog lényegét tekintve nem méltó arra – a Magasztos Allahnál; ám látszólag megérdemli azt. És úgy tűnt neki (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megérdemli azt vallási jelzés alapján; ám a dolog legmélyén nem érdemli azt meg. És a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arra kapott parancsot, hogy a nyilvánvaló dolgok alapján hozzon döntést. És Allah Magára vállalja a lelket rejtett titkait. A második: ami esetlegesen megtörtént a szidalmazását és fohászát és más ilyeneket illetően, azok nem szándékosak voltak. Hanem olyan valami volt, ami az arabok szokása, hogy szándék nélkül összekapcsolják a szavaikat. Mint például: Borítsa por a jobbodat; vagy Károsodjon a torkod! Vagy ebben a hagyományban: (Ne legyen magas életkorod!). Vagy Muáwiya hagyományában: Allah ne adjon elégedettséggel megtelt gyomrot neked. És ezekhez hasonlók. Ám ezen szavaikkal nem arra gondolnak, hogy valóban az legyen a fohász tartalmi valósága. És Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) félt, hogy véletlenül ezek közül valami egybeesik és meghallgatásra talál (a rossz fohász). Ezért kérte a Magasztos és Fenséges Urát és könyörgött Hozzá, hogy ezt tegye irgalommá és engesztelő megváltássá és a Hozzá közeledés módjává és eszközévé és tisztasággá és jutalommá. Ám ez részéről csupán ritkán és szokatlan időkben történt meg. Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) soha nem volt durva, trágár, átokkal dobálózó vagy bosszúálló.