Hagyomány: Én négy szót mondtam el háromszor, mióta itt hagytalak téged. Ha mindezek súlyát összevetnénk, annak súlyával, amelyeket te reggel óta elmondtál, bizony ezek nehezebbek lennének

عَنْ جُوَيْرِيَةَ أُمِّ المؤْمنينَ رَضيَ اللهُ عنها:
أَنَّ النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ خَرَجَ مِنْ عِنْدِهَا بُكْرَةً حِينَ صَلَّى الصُّبْحَ، وَهِيَ فِي مَسْجِدِهَا، ثُمَّ رَجَعَ بَعْدَ أَنْ أَضْحَى، وَهِيَ جَالِسَةٌ، فَقَالَ: «مَا زِلْتِ عَلَى الْحَالِ الَّتِي فَارَقْتُكِ عَلَيْهَا؟» قَالَتْ: نَعَمْ، قَالَ النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «لَقَدْ قُلْتُ بَعْدَكِ أَرْبَعَ كَلِمَاتٍ، ثَلَاثَ مَرَّاتٍ، لَوْ وُزِنَتْ بِمَا قُلْتِ مُنْذُ الْيَوْمِ لَوَزَنَتْهُنَّ: سُبْحَانَ اللهِ وَبِحَمْدِهِ، عَدَدَ خَلْقِهِ وَرِضَا نَفْسِهِ وَزِنَةَ عَرْشِهِ وَمِدَادَ كَلِمَاتِهِ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 2726]

Dzsuwayriyya, az Igazhívők Anyjától (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) reggel kijött a házamból, midőn a hajnali imát végezte, én pedig az imahelyemen voltam. A Próféta duhá idejében visszatért és engem ott talált ülve. Ő (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) azt mondta: "Te még mindig ugyanabban a helyzetben vagy, amelyben én itt hagytalak?" Azt mondtam, hogy igen. Erre a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) mondta: "Én négy szót mondtam el háromszor, mióta itt hagytalak téged. Ha mindezek súlyát összevetnénk, annak súlyával, amelyeket te reggel óta elmondtál, bizony ezek nehezebbek lennének. Ezek a következők: SzubhanAllah wa bi-hamdihi 'adada khalqihi wa ridá nafszihi wa zinata 'arsihi wa midáda kalimátih (Magasztaltassék Allahot miközben minden hála és dicséret csak Neki jár, annyiszor amennyien az Ő teremtményei vannak, az Ő elégedettségével összhangban, a Trónjának súlyával egyenlő mértékben és annak a tintának a súlyával összhangban, amely Szavainak leírásához kell.)"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2726]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kijött a feleségétől, az Igazhívők Anyjától, Dzsuwayriyya-tól (Allah legyen elégedett vele), a nap kezdetén, amikor a hajnali imát végezte el. Dzsuwayriyya az imájának helyén ült; majd pedig a Próféta visszatért hozzá a délelőtti időszakban, ő még mindig ugyanazon a helyen ült; a Próféta megkérdezte: Még mindig ugyanabban a helyzetben vagy, amelyben voltál, amikor itt hagytalak? Azt felelte: igen. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erre azt mondta: Mikor elmentem négy szót mondtam, amelyeket háromszor ismételtem meg. Ha összevetnénk az értük járó jutalom tekintetében, azzal, amit te mondtál el, amíg itt ültél, bizony azok nagyobb súllyal bírnának. (Magasztaltassék Allah!) Ő mentes minden tökéletlenségtől és hiányosságtól; (miközben minden hála és dicséret csak Neki jár) Őt illeti meg a legfennköltebb magasztalás, Aki erre irányított; (annyiszor amennyien az Ő teremtményei vannak), akiket csupán Allah tud megszámlálni; (az Ő elégedettségével összhangban) annak mértékében, ami elégedetté teszi azokkal, akikkel elégedett az Ő hívő szolgái közül, ez egy olyan dolog, amit emberi értelemmel nem lehet felfogni. (a Trónjának súlyával egyenlő mértékben), ami a leghatalmasabb teremtett dolog és a legsúlyosabb; (és annak a tintának a súlyával összhangban, amely Szavainak leírásához kell) Allah Szavainak számát nem lehetséges megszámlálni és azok soha nem fogynak el. Ez, mind a három csoportot tartalmazza: hiszen a Magasztos Szavaihoz szükséges tinta mértékének nincs határa, végtelen, leírásának sincs, számának sincs. Az értelmi és tartalmi lényeg: a sokaság, a nagy szám kiemelése; hiszen először azt említette meg, amit a teremtés nagy száma korlátoz; majd fentebb ment egy olyanhoz, ami hatalmasabb ettől, amit pedig az "Ő elégedettségével összhangban" kifejezéssel fejezett ki; majd a leghatalmasabb teremtett súlyával, ez pedig nem más, mint a Trón. Az első a számolás és a mennyiség; a második a leírás és mibenlét; a harmadik: a végtelen hatalmasság és a felfoghatatlan súlyosság.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ezen szavak, kifejezések kiválóságának magyarázata és buzdítás azok gyakori elmondására.
2. A megemlékezés különbözik egymástól, egyikük kiválóbb, mint a másik.
3. An-Nawawi azt mondta: a szavaival (Magasztaltassék Allah miközben minden hála és dicséret neki jár Szavainak tintája) kapcsolatban: az értelmi és tartalmi lényeg: ezalatt a számbeli túlzás értendő; hiszen először említette a teremtmények számának nagyságát, majd a Trón súlyát; majd feljebb emelkedett, ahhoz ami ettől is hatalmasabb és ezáltal fejezte ki; ami nem megszámlálható az megszámlálhatatlan.
4. Ibn al-Qayyim azt mondta: ami az Allahról megemlékező szívében megjelenik midőn mondja: "SzubhanAllah wa bi-hamdihi 'adada khalqihi..." egészen a végéig; Allah ismeretéről, magasztalásáról és dicsőítéséről, sokkal több és hatalmasabb annál aki csak azt mondja hogy "szubhán-Allah".
5. Útmutatás ez arra, hogy összefoglaló, átfogó tartalmú szavakat kell használni, amelyek kevés kifejezésből állnak, ám azokért hatalmas kegyelem és jutalom jár.