Hagyomány: Ó, Allah! Nincs élet, csak a Túlvilág élete! Bocsáss meg az Anszároknak és a Muhádzsiroknak!

عَنْ أَنَسِ بْنِ مَالِكٍ رَضيَ اللهُ عنه عَنِ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَنَّهُ قَالَ:
«اللهُمَّ لَا عَيْشَ إِلَّا عَيْشُ الْآخِرَهْ، فَاغْفِرْ لِلْأَنْصَارِ وَالْمُهَاجِرَهْ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح مسلم: 1805]

Anasz bin Málik-tól (Allah legyen elégedett vele), miszerint a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Ó, Allah! Nincs élet, csak a Túlvilág élete! Bocsáss meg az Anszároknak és a Muhádzsiroknak!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 1805]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatta: nincs valós élet, csupán az élet a Túlvilágon - Allah elégedettségében, az Ő Könyörületében és az Ő Paradicsomában. Hiszen a földi élet véges és mulandó, ám a Túlvilág élete örök és soha meg nem szűnő. Majd ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megbocsátásért, megtiszteltetésért és boldogulásért fohászkodott a Medinából származó Anszárokért, akik menedéket és otthont adtak a Prófétának (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és a Muhádzsiroknak, és segítették őket és osztoztak velük a javaikban; és a Muhádzsirokért is fohászkodott, akik hátrahagyták otthonaikat, javaikat - Allah túláradó kegyelmét és elégedettségét áhítozva.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) visszafogottsága és önmegtartóztatása a földi életben és teljes figyelmével, lelkével a Túlvilág felé fordult.
2. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) önfegyelemre, lemondásra és visszafogottságra tanította a Népét a mulandó földi javakkal kapcsolatban.
3. A Kivonulók (Muhádzsirok) és a Segítők (Anszárok) erényeik megmutatása azzal, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a megbocsájtásért fohászkodott értük.
4. A hívő szolga nem örvend annak, amit megkap a földi javakból, mivel az múlandó és sok bajt, zavart és gondot tartogat. A szilárd, a végső és az állandó lakhely az a Túlvilág.