Hagyomány: Ó, Hakím! Bizony ez a vagyon zöld és édes

عَنْ حَكِيمِ بْنِ حِزَامٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَ:
سَأَلْتُ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَأَعْطَانِي، ثُمَّ سَأَلْتُهُ فَأَعْطَانِي، ثُمَّ قَالَ لِي: «يَا حَكِيمُ، إِنَّ هَذَا المَالَ خَضِرٌ حُلْوٌ، فَمَنْ أَخَذَهُ بِسَخَاوَةِ نَفْسٍ، بُورِكَ لَهُ فِيهِ، وَمَنْ أَخَذَهُ بِإِشْرَافِ نَفْسٍ لَمْ يُبَارَكْ لَهُ فِيهِ، وَكَانَ كَالَّذِي يَأْكُلُ وَلاَ يَشْبَعُ، وَاليَدُ العُلْيَا خَيْرٌ مِنَ اليَدِ السُّفْلَى»، قَالَ حَكِيمٌ: فَقُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، وَالَّذِي بَعَثَكَ بِالحَقِّ لاَ أَرْزَأُ أَحَدًا بَعْدَكَ شَيْئًا حَتَّى أُفَارِقَ الدُّنْيَا، فَكَانَ أَبُو بَكْرٍ يَدْعُو حَكِيمًا لِيُعْطِيَهُ العَطَاءَ، فَيَأْبَى أَنْ يَقْبَلَ مِنْهُ شَيْئًا، ثُمَّ إِنَّ عُمَرَ دَعَاهُ لِيُعْطِيَهُ، فَيَأْبَى أَنْ يَقْبَلَهُ، فَقَالَ: يَا مَعْشَرَ المُسْلِمِينَ، إِنِّي أَعْرِضُ عَلَيْهِ حَقَّهُ الَّذِي قَسَمَ اللَّهُ لَهُ مِنْ هَذَا الفَيْءِ، فَيَأْبَى أَنْ يَأْخُذَهُ. فَلَمْ يَرْزَأْ حَكِيمٌ أَحَدًا مِنَ النَّاسِ بَعْدَ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ حَتَّى تُوُفِّيَ رَحِمَهُ اللَّهُ.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 2750]

Hakím bin Hizám (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
Kértem valamit Allah Küldöttétől (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) és Ő adott nekem. Majd újból kértem és Ő adott nekem. Majd mondta: "Ó, Hakím! Bizony ez a vagyon zöld és édes. Aki megszerzi azt a lélek nagylelkűségével, az általa áldásban részesül. Ám az, aki túlfűtöttségből szerzi azt meg, az nem részesül áldásban. Olyan ez, mint az, aki eszik, ám nem lakik jól. A felső kéz jobb, mint az alsó kéz." Hakím azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Arra, Aki Téged az Igazsággal küldött el! Én, soha többé, Teutánad, senkitől, semmit nem fogok kérni míg ezen a világon leszek. Abu Bakr (Allah legyen elégedett vele!) többször hívatta Hakím-ot, hogy a részesedését megadja neki. Ám ő megtagadta annak elfogadását. Majd Umar (Allah legyen elégedett Vele!) hívatta őt, hogy a részét megadja neki, ám visszautasította annak elfogadását. Erre Umar azt mondta: Ó, muszlimok népe! Én tanúnak hívlak benneteket Hakímmal szemben, hogy én felajánlottam neki a részesedését, abból a zsákmányból, amit a Magasztos Allah juttatott nekünk. Ám ő visszautasítja annak elfogadását. Hakím, amíg él, nem kér és nem fogad el senkitől, semmit, a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) után. Tette ezt így, amíg meg nem halt - Allah könyörüljön rajta.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 2750]

A magyarázat

Hakím bin Hizám (Allah legyen elégedett vele) megkérdezte a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a földi világ javairól; ő adott neki valamit; majd ismét így tett és ő újból adott neki. Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta neki: Ó, Hakím! Ez a vagyon vágyott és sokan akarják. Aki hozzájut, kéregetés nélkül, mohó kapzsiság és buzgó vágyakozó ragaszkodás nélkül veszi át, az áldásban résesül általa. Ám az, aki a lélek önző elvárásából fakadóan, kapzsiságtól hajtva, vágytól fűtve veszi azt el, nem részesül áldásban; és az ilyen hasonlatos ahhoz, aki eszik, de nem tud jól lakni. A felső, az adakozó kéz kiválóbb Allahnál, mint a kéregető alsó kéz. Hakím pedig azt mondta: Én azt mondtam: Ó, Allah Küldötte! Arra, mondom, Aki téged az Igazsággal küldött el; senki javait nem fogom csökkenteni azzal, hogy kérek tőle, az utánad következő időben; teszem ezt egészen addig, amíg el nem hagyom a földi létet. Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Utód-Kalifája, Abu Bakr (Allah legyen elégedett vele) többször hívatta Hakím-ot, hogy a részesedését odaadja neki. Ő visszautasította annak elfogadását. Majd az Igazhívők Vezetője, Umar (Allah legyen elégedett vele) hívatta, hogy adhasson neki; ám ő ezt is visszautasította. Umar azt mondta: Ó, Muszlimok Népe! Én felajánlom neki a jogos részét, amelyet Allah juttatott neki abból a zsákmányból, amihez, a hitetlenektől, a muszlimok hozzájutottak harc és katonai erőfeszítés nélkül. Ám ő visszautasítja annak elfogadását. Így Hakím senki vagyonát nem csökkenti azáltal, hogy kérne tőle - a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) utáni időkben. Tette ezt így, amíg (Allah legyen elégedett vele) meg nem halt.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A javak elfogadása és gyűjtése a törvényileg megengedett módon, nem ellentétes a földi létben tanúsított zuhd-al (tartózkodás, erényes önmegtartóztatás, visszahúzódó lemondás); hiszen a zuhd a lélek nagylelkűsége és annak bizonyítéka, hogy a szív nem ragaszkodik makacsul a javakhoz.
2. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) nagylelkűségének hatalmas voltának megmutatása; hiszen ő úgy ad, mint az, aki soha nem fél a szegénységtől.
3. A jótanács nyújtása, és arra törekvés, hogy a testvérek hasznára legyen a segítségnyújtás során. Hiszen a lélek készen áll arra, hogy hasznot húzzon, még a jó szavakból is.
4. Tartózkodás az emberektől történő kéregetéstől és az ettől való elrettentés, főként abban az esetben ha nincs is rászorulva.
5. Itt a javak megszerzésére tett szükségtelen buzgalom elítélése olvasható és a gyakori kéregetésé.
6. A kérő: ha kitartóan és folyamatosan ragaszkodik a kéréshez; nincs semmi kivetnivaló abban ha elutasítjuk és intéssel szolgálunk a számára és tanítjuk neki az önmegtartóztatást és azt, hogy ne legyen mohó az elfogadásban.
7. Senki sem jogosult bármit is elvenni a közös javakból csak azt követően, hogy az imám ad neki abból. Ám a zsákmány felosztása előtt, nem jogosult erre.
8. Megengedett a kérés, ha a szükség úgy hozza.
9. Ibn Hadzsar mondta: ebben azt olvashatjuk, hogy az imám csak azt követően magyarázza el a kérőnek, a kérésében rejlő rosszat, miután kielégítette a kérését, hogy az intése hatásos legyen, a megfelelő pontot elérje és azért, hogy senki se gondolhassa, hogy ez oka lenne annak, hogy kérését megakadályozza.
10. Hakím (Allah legyen elégedett vele) erénye és kiválósága; ő kitartóan és hűségesen ragaszkodott az Allahnak és Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tett fogadalmához és szövetségéhez.
11. Iszháq bin Ráhawayh mondta: Hakím akkor halt meg, amikor ő volt a Qurays törzs egyik legtehetősebb férfija.