Hagyomány: A sátán bizony szabadnak és megengedettnek tekinti azt az ételt, amely fölött nem említtetik meg a Magasztos Allah Neve

عَنْ حُذَيْفَةَ رَضيَ اللهُ عنه قَالَ:
كُنَّا إِذَا حَضَرْنَا مَعَ النَّبِيِّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ طَعَامًا لَمْ نَضَعْ أَيْدِيَنَا حَتَّى يَبْدَأَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَيَضَعَ يَدَهُ، وَإِنَّا حَضَرْنَا مَعَهُ مَرَّةً طَعَامًا، فَجَاءَتْ جَارِيَةٌ كَأَنَّهَا تُدْفَعُ، فَذَهَبَتْ لِتَضَعَ يَدَهَا فِي الطَّعَامِ، فَأَخَذَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ بِيَدِهَا، ثُمَّ جَاءَ أَعْرَابِيٌّ كَأَنَّمَا يُدْفَعُ فَأَخَذَ بِيَدِهِ، فَقَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «إِنَّ الشَّيْطَانَ يَسْتَحِلُّ الطَّعَامَ أَنْ لَا يُذْكَرَ اسْمُ اللهِ عَلَيْهِ، وَإِنَّهُ جَاءَ بِهَذِهِ الْجَارِيَةِ لِيَسْتَحِلَّ بِهَا فَأَخَذْتُ بِيَدِهَا، فَجَاءَ بِهَذَا الْأَعْرَابِيِّ لِيَسْتَحِلَّ بِهِ فَأَخَذْتُ بِيَدِهِ، وَالَّذِي نَفْسِي بِيَدِهِ، إِنَّ يَدَهُ فِي يَدِي مَعَ يَدِهَا».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 2017]

Hudayfa (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
Ha Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget!) együtt jelentünk meg egy étkezésnél, mi addig a kezeinket nem nyújtottuk az étel felé, amíg Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget!) el nem kezdett enni. Egyszer együtt ettünk Vele az étel felett. Egyszer csak egy fiatal lány jött rohanva, mint, aki nagyon éhes és az étel felé sietett. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget!) megfogta a lány kezét. Majd egy beduin érkezett sietve, nagyon éhesen. Annak is megragadta a kezét. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget!) azt mondta: "A sátán bizony szabadnak és megengedettnek tekinti azt az ételt, amely fölött nem említtetik meg a Magasztos Allah Neve. A sátán volt az, aki ezt a lányt küldte, hogy megengedetté tegye általa az ételt. Én ezért fogtam meg a kezét. Szintén a sátán küldte azt a beduint is, hogy általa is megpróbálja megengedetté tenni az ételt. Ezért én megfogtam a kezét. Arra mondom, Akinek a Kezében a lelkem van! Bizony a sátán kezét tartom fogva a kezemben, miközben a kislány kezét fogom."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 2017]

A magyarázat

Hudayfa (Allah legyen elégedett vele) megemlítette, hogy ők néhányan amikor a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) voltak egy étkezésen, addig nem tették a kezeiket az ételre, amíg Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) el nem kezdi és hozzá nem lát az ételhez. Egy alkalommal nála voltunk egy étkezés alkalmából és jött egy fiatal lány, nagy sietve, mintha kergetnék, és rohanva az ételhez ment és készült belenyúlni. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megfogta a kezét; majd jött egy beduin férfi, aki szintén nagyon sietve érkezett; ám a Próféta megfogta a kezét még mielőtt az ételhez érhetett volna, majd Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Bizony a sátán akkor képes az ételből enni, ha az ember úgy akar annak nekilátni, hogy nem említi meg előtte a Magasztos Allahot. A sátán bizony elhozta ezt a fiatal lányt, hogy általa megengedetté tegye az ételt. Ám, én megfogtam a kezét. Majd elhozta ezt a beduint, hogy általa megengedetté tegye az ételt. Ám, én annak is megfogtam a kezét. Arra mondom, akinek a Kezében a lelkem van, bizony a sátán keze az én kezemben van az ő kezével együtt. Majd megemlítette a Magasztos Allah Nevét, azután evett.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A Társak végtelen tisztelete Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) iránt és kifogástalan, illendő viselkedésük és jó modoruk vele szemben.
2. Az étkezés viselkedési normái közül való: a fiatalabb megvárja amíg az idősebb, a tiszteletre méltóbb el nem kezdi az étkezést.
3. A sátán némely figyelmetlen és feledékeny embert olyan cselekedetekre ösztönöz, amelyek az ő tetszése szerint valók; hogy erőt véve rajtuk el tudja érni a célját; ezek közül való az is, amit ebben a hagyományban olvashatunk.
4. An-Nawawi mondta: a tudósok úgy tartják: ajánlott a taszmiya-t (biszmillah - Allah Nevében) hangosan elmondani, hogy mások is hallhassák és ez emlékeztesse őket a helyes cselekvésre.
5. Ha érkezik valaki és enni akar, ám te nem hallottad, hogy megemlítette volna Allah Nevét, akkor fogd meg a kezét, amíg meg nem említi.
6. Kötelező a rossz dolgok megváltoztatása; az olyan személy számára, aki kellő tudással rendelkezik; és meg kell változtatni azt tevőlegesen is, annak, aki képes erre.
7. Ez a hagyomány egy jel a Küldött (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) jelei közül, hiszen a Magasztos Allah tudatta vele mindazt, ami ebben a történetben történni fog.
8. A sátán nem tudja befolyásolni a hit népének étkezését, csak abban az esetben ha nem említtetik meg Allah Neve az étkezés előtt.
9. Ajánlott oktatni az embereket az Iszlám által elfogadott étkezési és ital fogyasztási illemre.
10. Ajánlott az eskütétel, hogy ezáltal is megerősítést nyerjen a tanítás annál, aki hallja.
11. An-Nawawi azt mondta: a taszmiya az ivás esetén - víz, tej, méz, leves, gyógyszer bevétele és minden más ital - ugyanúgy kötelező, mint a taszmiya az étkezés elején.
12. An-Nawawi mondta: ha valaki elhagyja a taszmiya-t az étkezés elején, szándékosan, vagy feledékenységből, vagy tudatlanságból fakadóan, vagy kényszer alatt, vagy valamilyen előre nem látott, felmerülő probléma miatt; majd ilyen módon evett, ajánlott a számára, hogy azt mondja: Biszmillahi awwalahu wa ákhirahu (Allah Nevében, az elején és a végén is); megfelelően a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavainak: "Ha valaki közületek enni készül, az említse meg Allahot! Ha az elején elfelejtette megemlíteni Allahot, akkor mondja: Allah Nevében, az elején és a végén is!" Abu Dawúd és at-Tirmidi jegyezték le.