عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بْنِ مَسْعُودٍ رَضيَ اللهُ عنهُ قَالَ:
قَالَ لِي النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «اقْرَأْ عَلَيَّ»، قُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، أَأَقْرَأُ عَلَيْكَ، وَعَلَيْكَ أُنْزِلَ؟ قَالَ: «نَعَمْ» فَقَرَأْتُ سُورَةَ النِّسَاءِ حَتَّى أَتَيْتُ إِلَى هَذِهِ الآيَةِ: {فَكَيْفَ إِذَا جِئْنَا مِنْ كُلِّ أُمَّةٍ بِشَهِيدٍ، وَجِئْنَا بِكَ عَلَى هَؤُلاَءِ شَهِيدًا} [النساء: 41]، قَالَ: «حَسْبُكَ الآنَ» فَالْتَفَتُّ إِلَيْهِ، فَإِذَا عَيْنَاهُ تَذْرِفَانِ.
المزيد
Abdullah bin Maszúd-tól (Allah legyen elégedett vele), aki azt mondta:
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta nekem: "Recitálj nekem!" Azt válaszoltam: Ó, Allah Küldötte! Én recitáljak neked? Holott neked nyilatkoztatott ki? Azt mondta: "Igen." Én a Nők című szúrát recitáltam, amíg el nem értem ehhez az ájához: (És hogyan is lesz, midőn minden egyes közösségből előhozunk egy tanút. És előhozunk Téged (Muhammad - Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) tanúként ezek ellen.) [A Nők:41]. Ekkor azt mondta: Most elég. Ekkor feléje fordultam és láttam, hogy a két szeme könnytől árad.
