Hagyomány: Aki esküt tesz egy hamis esküvel, hogy általa jogtalanul elvegye egy muszlim ember vagyonát, az úgy fog találkozni Allahhal, hogy Ő haragos lesz vele szemben

عَنْ عَبْدِ اللَّهِ بنِ مَسْعُودٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَ: قَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ:
«مَنْ حَلَفَ عَلَى يَمِينٍ وَهُوَ فِيهَا فَاجِرٌ لِيَقْتَطِعَ بِهَا مَالَ امْرِئٍ مُسْلِمٍ، لَقِيَ اللَّهَ وَهُوَ عَلَيْهِ غَضْبَانُ». قَالَ: فَقَالَ الْأَشْعَثُ: فِيَّ وَاللَّهِ كَانَ ذَلِكَ؛ كَانَ بَيْنِي وَبَيْنَ رَجُلٍ مِنَ الْيَهُودِ أَرْضٌ، فَجَحَدَنِي، فَقَدَّمْتُهُ إِلَى النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَقَالَ لِي رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «أَلَكَ بَيِّنَةٌ؟» قُلْتُ: لَا. قَالَ: فَقَالَ لِلْيَهُودِيِّ: «احْلِفْ». قَالَ: قُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، إِذَنْ يَحْلِفَ وَيَذْهَبَ بِمَالِي. فَأَنْزَلَ اللَّهُ تَعَالَى: {إِنَّ الَّذِينَ يَشْتَرُونَ بِعَهْدِ اللَّهِ وَأَيْمَانِهِمْ ثَمَنًا قَلِيلًا}. إِلَى آخِرِ الْآيَةِ.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 2416]

Abdullsh bin Masz'úd (Allah legyen elégedett vele) mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta:
"Aki esküt tesz egy hamis esküvel, hogy általa jogtalanul elvegye egy muszlim ember vagyonát, az úgy fog találkozni Allahhal, hogy Ő haragos lesz vele szemben." Mondta: És mondta al-As'ath: Allahra mondom! Ez rám vonatkozik. Közös földem volt egy zsidó férfival; ám a zsidó férfi később tagadta az én tulajdonjogomat. Elvittem őt a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és mondta nekem Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget): "Van neked erre világos bizonyítékod?" Mondtam: Nincs! Mondta: Erre Ő azt mondta a zsidó férfinak: "Esküdj meg!" Mondta: Mondtam: Ó, Allah Küldötte! Ő meg fog esküdni és elveszi tőlem a tulajdonomat. Ekkor a Magasztos Allah kinyilatkoztatta: {Bizony azok, akik Allah iránti szerződésüket és esküvéseiket kiárusítják potom áron} egészen a Vers végéig [Al 'Imrán: 77; Q 3:77].
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 2416]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) óva intett, hogy Allahra tegyen valaki esküt, ha az esküt tevő bizonyosan tudja, hogy hazug az esküjében; téve ezt azért, hogy ezen esküje által más javát, vagyonát elorozhassa. Ő Allahhal úgy fog találkozni, hogy haragos vele szemben. Al-As'ath bin Qays (Allah legyen elégedett vele) elmondta: hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ezt akkor mondta, mikor közte és egy zsidó férfi között vita volt egy földterülettel kapcsolatban. Mindketten jogi döntésért a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) fordultak. Ő mondta Al-As'ath-nak: A te feladatod a világos bizonyíték bemutatása, hogy tisztán bebizonyosodjon az, amit te követelsz. Ha ez nem áll a rendelkezésedre, akkor csak a vitás feled esküje áll a rendelkezésedre; al-As'ath erre azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Így a zsidó férfi meg fog esküdni, nem fog ettől ódzkodni, majd pedig elveszi a vagyonomat. A Magasztos Allah ekkor kinyilatkoztatta ennek az igazolását, a Koránban az Ő Szavai által: {Bizony azok, akik... kiárusítják} kicserélik és megváltoztatják, {Allah iránti szerződésüket} és a parancsát, hogy a letéteket mindig teljesíteni kell; {és esküvéseiket} fogadalmukat, amelyet az Ő Nevére tesznek, ám ők hazugok abban; {potom áron} a földi világ csalfa, mulandó javaiért; {azoknak nem lesz részesedésük a Túlvilágon} semmi jutalmuk nem lesz; {És Allah nem fog beszélni velük} olyan beszéddel, ami örömmel és haszonnal töltené el őket, ellenben haragos lesz velük szemben; {és Ő nem fog reájuk tekinteni a Feltámadás Napján.} a könyörület és az Isteni jóság és kegyesség tekintetével; {És nem fogja megtisztítani őket.} a szép dicsérettel és nem tisztítja meg őket a bűnöktől és a szennyektől a megbocsátással; {Fájdalmas büntetés vár majdan rájuk!} kínzó, amiatt, amit elkövettek.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Tilos hamis és csalárd módon megengedettnek tekinteni más emberek javait.
2. A muszlimok jogainak szigorítása és megerősítése; a legkisebb és a legnagyobb jogok esetében egyaránt.
3. A bizonyíték, a felperes felelőssége; az eskütétel pedig az alperes feladata, ha tagadja azt.
4. Az igazság bizonyítása két tanú segítségével lehetséges; ha a felperes nem rendelkezik világos bizonyítékkel; úgy az alperes köteles esküt tenni.
5. Az al-ghamúsz (hamis) eskü tilalma, ez pedig a hazug esküvés, amely révén az ilyet tevő, elragadja más ember jogát, tulajdonát - ez a nagy bűnök csoportjába tartozik; amelynek elkövetője a Magasztos Allah haragvásával és büntetésével fog szembesülni.
6. A bíró intelme a vitázó feleknek, különösen ha eskütétel a szándéka.