Hagyomány: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) három órában (időpontban) megtiltotta nekünk, hogy akkor imádkozzunk, vagy abban az időpontban temessük el halottainkat

عَنْ عُقْبَةَ بْنَ عَامِرٍ الْجُهَنِيَّ رضي الله عنه قَالَ:
ثَلَاثُ سَاعَاتٍ كَانَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَنْهَانَا أَنْ نُصَلِّيَ فِيهِنَّ، أَوْ أَنْ نَقْبُرَ فِيهِنَّ مَوْتَانَا: حِينَ تَطْلُعُ الشَّمْسُ بَازِغَةً حَتَّى تَرْتَفِعَ، وَحِينَ يَقُومُ قَائِمُ الظَّهِيرَةِ حَتَّى تَمِيلَ الشَّمْسُ، وَحِينَ تَضَيَّفُ الشَّمْسُ لِلْغُرُوبِ حَتَّى تَغْرُبَ.
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 831]

Uqba bin Ámir al-Dzsuhaní (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) három órában (időpontban) megtiltotta nekünk, hogy akkor imádkozzunk, vagy abban az időpontban temessük el halottainkat.: midőn reggel a napkorong látszik, addig míg fel nem emelkedik; akkor mikor a nap a delelőjén van, egészen addig míg el nem indul a delelőjétől; és midőn a nap nyugodni készül egészen addig amíg teljesen le nem nyugszik.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muslim jegyezte le] - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 831]

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) három időpontot tiltott meg a nappalok során, ekkor nem szabad önkéntes imát végezni, sem pedig halottakat eltemetni. Az első időpont: amikor ragyogóan felkel a nap, ez a napkelte legeleje, egészen addig amíg egy lándzsa hossznyira fel nem emelkedik - ezt hozzávetőleg egy negyed órában lehet meghatározni. A második: amikor a nap az égbolt közepére (nappali útja feléhez) nem ér, ekkor nincs árnyéka sem keletre, sem nyugat felé - egészen addig amíg a nappali égbolt közepétől el nem indul (nyugvóhelye felé).Az árnyék a napkelte (kelet) felől jelenik meg, ekkor kezdődik el a déli ima ideje, ez egy rövid időszak; ezt körülbelül öt percben lehet meghatározni. A harmadik: amikor a nap nyugodni készül, egészen addig, amíg le nem nyugszik teljes mértékben.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Az ima végzésére tiltott időpontok, ahogyan ez a hagyomány is mutatja, és más hagyományok egyaránt: Elsőként: a hajnali ima után, egészen napkeltéig. Másodszor: a napkeltekor egészen addig, amíg egy lándzsa magasságáig fel nem emelkedik - szemmel láthatóan; azaz hozzávetőleg tizenöt perc mértékig. Harmadszor: amikor a délidőben a nap a tetőpontjára hág, és amíg el nem indul a zenittől; ez az az időpont, amikor egy álló embernek délben nincs árnyéka sem kelet felé, sem nyugat felé; némelyek ezt öt percben határozták meg. Negyedszer: az aszr imától (délutáni ima) amíg le nem nyugszik a nap. Ötödször: mikor a nap színe sárgulni kezd lenyugvásakor.
2. Az ima ebben a fentebb említett öt időpontban tilos; kivétel ez alól a kötelezően előírt ima és azok, amiket valamilyen okok indokolnak.
3. Tilos szándékosan eltolni a temetés idejét a hagyományban említett három igen rövid időszakra; ám megengedett minden más időben éjjel és nappal.
4. Az ezekben az időszakokban végzett ima tiltásában rejlő bölcsesség: az alapelv szerint: a muszlim ember Allah parancsainak engedelmeskedik, azoknak veti alá magát és Allahot szolgálva, elkerüli a tiltásait. Nem áll meg az imádatban míg fel nem fedezi és meg nem érti a bölcsességet és az okot az ilyen és olyan parancsra, vagy az erre és arra szóló tiltásra. Ellenben, az ő feladata a pontos betartás és az engedelmesség. Más hagyományokban olvashatunk az idevágó szabályozásról: Első: a délidőben kevéssel a zenittől való elhajlás előtt, ekkor a Pokolban erős tűz gyújtatik. A második: ami a napkeltekor és napnyugtakor végzett ima tilalmát illeti: ez hasonlóság és hasonlítás lenne a társítókhoz, akik a nap előtt borulnak le napkeltekor és napnyugtakor. A harmadik: a hajnali ima utáni ima tilalma egészen a napkeltéig és az aszr (délutáni) ima után egészen napnyugtáig - ez az ürügy kizárását szolgálja, hogy így elkerülhető legyen a hasonlóság a hitetlenekhez, és a muszlim ne hasonlítson rájuk a társításukban; hiszen azok leborulnak a nap előtt a napkeltekor és a napnyugtakor.