Hagyomány: Bizony nem szabad, hogy más is büntessen tűzzel, mint a Tűz Ura!

عنْ ابنِ مَسْعُودٍ رَضيَ اللهُ عنهُ قَالَ:
كُنَّا مَعَ رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فِي سَفَرٍ، فَانْطَلَقَ لِحَاجَتِهِ، فَرَأَيْنَا حُمَّرَةً مَعَهَا فَرْخَانِ، فَأَخَذْنَا فَرْخَيْهَا، فَجَاءَتِ الْحُمَرَةُ فَجَعَلَتْ تَفْرِشُ، فَجَاءَ النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فَقَالَ: «مَنْ فَجَعَ هَذِهِ بِوَلَدِهَا؟ رُدُّوا وَلَدَهَا إِلَيْهَا»، وَرَأَى قَرْيَةَ نَمْلٍ قَدْ حَرَّقْنَاهَا، فَقَالَ: «مَنْ حَرَّقَ هَذِهِ؟» قُلْنَا: نَحْنُ. قَالَ: «إِنَّهُ لَا يَنْبَغِي أَنْ يُعَذِّبَ بِالنَّارِ إِلَّا رَبُّ النَّارِ».
[صحيح] - [رواه أبو داود] - [سنن أبي داود: 2675]

Ibn Masz'úd (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
Mi együtt voltunk Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget!) egy utazáson. Egyszer Ő elment a dolgát elvégezni. Ekkor mi láttunk egy hummara-t (verébhez hasonlatos kicsiny madár) és vele volt két kicsinye is. Mi a két kicsinyét felvettük, ekkor az anya-madár jött és a szárnyaival verdeste a földet. Ekkor a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget!) visszaérkezett és azt kérdezte: "Ki volt az, aki szomorúvá tette ezt a madarat és megfosztotta a kicsinyeitől? Adjátok vissza a kicsinyeit!" Ő (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget!) azt is észrevette, hogy felégettünk egy hangyabolyt. Megkérdezte: "Ki égette azt fel?" Mi mondtuk, hogy: mi közösen. Erre ő mondta: "Bizony nem szabad, hogy más is büntessen tűzzel, mint a Tűz Ura!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Abū Dāwūd jegyezte le] - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 2675]

A magyarázat

Abdullah bin Masz'úd (Allah legyen elégedett vele) megemlítette, hogy ők egy alkalommal együtt voltak egy utazáson a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elment dolgát elvégezni. Társai találtak egy hummara madárkát, amellyel ott volt két kicsinye is. Ők felvették a kis madarakat, erre az anya-madár a szárnyaival hevesen verdesni kezdte a földet, szétterjesztve azokat, félve, hogy elveszíti két kicsinyét. Ekkor visszatért a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és azt kérdezte: Ki tette szomorúvá és ki félemlítette meg azzal, hogy elvette kicsinyeit? Majd utasítást adott, hogy adjuk azokat vissza. Majd látott egy hangyabolyt, amelyet tűzzel felégettek. Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt kérdezte: Ki égette azt fel? Némely társa mondta: Mi tettük. Mondta nekik: Senki számára nem megengedett, hogy élőt tűzzel büntessen meg; kivéve Allahot, annak Teremtőjét.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Törvényileg előírt, hogy a szükség elvégzése céljából félrehúzódjon és elvonuljon az ember.
2. A tilalom arra vonatkozóan, hogy ne kínozzuk az állatokat azzal, hogy elveszünk tőlük a kicsinyeiket.
3. Tilos a hangyák és más rovarok tűzzel történő el- és felégetése.
4. Buzdítás az élőlényekkel és az állatokkal szembeni kedves, kegyes viselkedésre és az irántuk való könyörületre, és az Iszlám előrelépése ezen a téren.
5. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) könyörülete az állatokkal szemben.
6. A tűzzel való kínzás egyedül és kizárólag a Magasztos és Fenséges mindenek felett Rendelkező Úr kiváltsága.