Hagyomány: Hagyjátok azt! Hiszen bűzös dolog az

عَنْ جَابِرِ بْنِ عَبْدِ اللَّهِ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُمَا قَالَ:
كُنَّا فِي غَزَاةٍ فَكَسَعَ رَجُلٌ مِنَ المُهَاجِرِينَ رَجُلًا مِنَ الأَنْصَارِ، فَقَالَ الأَنْصَارِيُّ: يَا لَلْأَنْصَارِ، وَقَالَ المُهَاجِرِيُّ: يَا لَلْمُهَاجِرِينَ، فَسَمَّعَهَا اللَّهُ رَسُولَهُ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ: «مَا هَذَا؟» فَقَالُوا: كَسَعَ رَجُلٌ مِنَ المُهَاجِرِينَ رَجُلًا مِنَ الأَنْصَارِ، فَقَالَ الأَنْصَارِيُّ: يَا لَلْأَنْصَارِ، وَقَالَ المُهَاجِرِيُّ: يَا لَلْمُهَاجِرِينَ، فَقَالَ النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «دَعُوهَا فَإِنَّهَا مُنْتِنَةٌ» قَالَ جَابِرٌ: وَكَانَتِ الأَنْصَارُ حِينَ قَدِمَ النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَكْثَرَ، ثُمَّ كَثُرَ المُهَاجِرُونَ بَعْدُ، فَقَالَ عَبْدُ اللَّهِ بْنُ أُبَيٍّ: أَوَقَدْ فَعَلُوا، وَاللَّهِ لَئِنْ رَجَعْنَا إِلَى المَدِينَةِ لَيُخْرِجَنَّ الأَعَزُّ مِنْهَا الأَذَلَّ، فَقَالَ عُمَرُ بْنُ الخَطَّابِ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ: دَعْنِي يَا رَسُولَ اللَّهِ أَضْرِبُ عُنُقَ هَذَا المُنَافِقِ، قَالَ النَّبِيُّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «دَعْهُ، لاَ يَتَحَدَّثُ النَّاسُ أَنَّ مُحَمَّدًا يَقْتُلُ أَصْحَابَهُ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 4907]

Dzsábir bin Abdullah (Allah legyen elégedett mindkettejükkel) azt mondta:
Egy portyán voltunk és egy Kivonulók (muhádzsirok) közül való férfi rúgva elűzött egy férfit a Segítők (anszárok) közül. A Segítő mondta: Ó, ti, Segítők (segítség!)! És a Kivonuló azt mondta: Ó, ti Kivonulók (segítség!). Allah az Ő Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) fülébe juttatta ezt és erre azt mondta: "Hagyjátok azt! Hiszen bűzös dolog az." Dzsábir azt mondta: Midőn a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megérkezett Medinába a Segítők nagyobb számban voltak; ám később a Kivonulók száma is növekedni kezdett. Abdullah bin Ubayy mondta: Vajon ők (a Kivonulók) ilyet tettek volna? Allahra! Ha visszatérünk Medinába az erősebb és nemesebb kiűzi onnan a gyenge alantast. Umar bin al-Khattáb (Allah legyen elégedett vele) azt mondta: Engedd meg nekem, ó, Allah Küldötte; hogy elvágjam a nyakát ennek a képmutatónak! A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig így válaszolt: "Hagyd őt! Nem szeretnám ha az emberek olyanokat beszélnének, hogy Muhammad megöli a Társait."
-

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) úton volt egy hadjáraton, és vele voltak a társai a muhádzsirok (kivándorlók) és az anszárok (segítők) közül, akikre Allah legyen elégedett velük. Ekkor egy muhádzsir férfi megütött egy anszári férfit a hátán. Az anszári így kiáltott: Segítsetek, ó, anszárok! A muhádzsir pedig így szólt: Segítsetek, ó, muhádzsirok! Ezt meghallotta Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) meghallotta ezt és mondta: Mi történik itt? Azt mondták: Egy muhádzsir férfi megütötte az anszári férfi hátát a kezével. Az anszári így kiáltott: Segítsetek, ó, anszárok! A muhádzsir pedig így válaszolt:'Segítsetek, ó, muhádzsirok! A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta nekik: Hagyjátok el ezt a dzsáhilijja (tudatlanság kora) szokást, mert az csúnya, undorító és ártalmas. Ez az, amikor egy férfi, ha legyőzi őt az ellenfele, segítségért hívja a saját népét, akik aztán sietnek a támogatására – akár igazságtalan, akár ártatlan –, tudatlanságukból és törzsi elfogultságukból fakadóan. Dzsábir mondta: Amikor a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a muhádzsirokkal együtt Medinába érkezett, az anszárok száma nagyobb volt, de később a muhádzsirok többen lettek. A képmutatás vezetője, Abdulláh ibn Abi ibn Szalúl azt mondta: Tényleg idáig fajult a helyzet?! Allahra mondom, ha visszatérünk Medinába, akkor a becsesek — azaz én és a velem lévők — fogjuk kitaszítani a városból a megvetetteket - azaz: a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és a vele lévőket. Umar bin al-Khattáb (Allah legyen elégedett vele) így szólt: Ó, Allah Küldötte! Engedd meg nekem, hogy elvágjam ennek a képmutatónak a nyakát! A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pedig így válaszolt: hagyd őt! Ne beszéljenek az emberek olyat, hogy Muhammad megöli a követőit - még ha csak a látszat kedvéért cselekednek is ők így.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A dzsáhiliyya kor szokásainak és gyakorlatainak tiltása - legyenek azok szavak, vagy cselekedetek -, mert az iszlám azért jött, hogy eltávolítsa az embereket ezektől, és helyes, igaz útra vezesse őket.
2. Figyelmeztetés a helytelen pártoskodásra, és az attól való óvás, mint ahogyan az ember óvakodik egy büdös, csúnya dolgoktól.
3. Mindannak tiltása, ami ellenségeskedést és gyűlöletet szíthat.
4. An-Nawawi azt mondta: az, hogy ezt "dzsáhiliyya szólítása" néven nevezte, az arra mutat rá mennyire elutasította és kifogásolta azt. Ez azok közül való, amit az Iszlám előtti kor népei gyakoroltak, mint a törzsek közötti kölcsönös támogatás a világi dolgaikat illetően és az azokhoz kapcsolódó ügyeikben. Az Iszlám előtti kor a jogokat a klánok, és törzsi szövetségek útján érvényesítette. Ezt követően elérkezett az Iszlám, amely semmisnek és érvénytelennek nyilvánította mindezt. Az ügyeket a Vallási Törvény alapján ítéli meg és szabályozza. Ha, például egy ember a másikra támad, a bíró dönt közöttük. És kötelezte arra, hogy betartsa és elfogadja ellenségeskedésének következményeit, az Iszlám alapvető szabályozásainak megfelelően.
5. Asz-Szindi azt mondta: rávilágitott arra, hogy érvénytelen valakit csupán azért segíteni, mert az ő törzséből való, ahogyan szokásos volt a dzsáhiliyya időszakában - mindez hamis és érvénytelen. Nincs semmi ok, hogy mindenki a törzsét hívja segítségül. Ezzel szemben az igazság melletti kiállás szükséges és elengedhetetlen minden hívő számára, akár törzse tagja az igazságot képviselő, akár nem.
6. A képmutatók egyik fő tulajdonsága volt a csúnya beszéd és az, hogy mertek vakmerően tiszteletlenül beszélni a Prófétáról (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és nemes Társairól (Allah legyen elégedett velük).
7. Annak bemutatása, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) milyen nagyszerű türelmet és elnézést tanúsított velük szemben és elnéző volt a képmutatóktól elszenvedett bántalmazásokkal szemben.
8. Intés és figyelmeztetés minden olyan cselekedettel szemben, ami elűzné és elriasztaná az embereket attól, hogy belépjenek az Iszlám Vallásába; ezért a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tartózkodott a képmutatók megölésétől, nehogy az emberek azt mondják: Bizony, Muhammad, megöli a társait.