Hagyomány: Ha elkezdődött az ima, akkor már nincs más ima - csupán a kötelezően előírt

عَنْ أَبِي هُرَيْرَةَ رَضِيَ اللهُ عَنْهُ عَنِ النَّبِيِّ صلَّى اللَّهُ عليْه وسلَّمَ، قَالَ:
«إِذَا أُقِيمَتِ الصَّلَاةُ فَلَا صَلَاةَ إلَّا المَكْتُوبَةُ».
[صحيح] - [رواه مسلم] - [صحيح مسلم: 710]

Abu Hurayra-tól (Allah legyen elégedett vele), aki a Prófétától (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), aki azt mondta:
"Ha elkezdődött az ima, akkor már nincs más ima - csupán a kötelezően előírt."
-

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtiltotta annak, aki a mecsetben van, hogy önkéntes imába kezdjen azt követően, hogy a kötelezően előírt ima iqámá-ja már elhangzott.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Az önkéntes ima végzésének tilalma, ha már elhangzott az iqáma a kötelezően előírt ima számára - és az egyén már a mecsetben van.
2. Tilos elkezdeni egy önkéntes imát, a kötelezően előírt ima iqámá-ja után; legyen az akár rátib (a kötelezően előírt imák előtt vagy után végzett raká-k) mint a hajnali ima szunna raká-ja, vagy a déli imáé és a többié.
3. Ha elhangzott már az iqáma (a második imára hívás) és az egyén éppen egy önkéntes imát végez; ha kevesebb, mint egy raká van még abból hátra, úgy fejezze azt be, röviden végezve el; ám ha nem ez a helyzet, abbahagyja hogy elérhesse a takbíratu-l-ihrám (a kötelező imát megnyitó Allahu Akbar-t) kiválóságát.