Hagyomány: Én vagyok a legistenfélőbb köztetek és én ismerem a legjobban Allahot!

عَنْ عَائِشَةَ أُمِّ المُؤْمِنينَ رَضِيَ اللهُ عَنْها قَالَتْ:
كَانَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ إِذَا أَمَرَهُمْ أَمَرَهُمْ مِنَ الأَعْمَالِ بِمَا يُطِيقُونَ، قَالُوا: إِنَّا لَسْنَا كَهَيْئَتِكَ يَا رَسُولَ اللَّهِ، إِنَّ اللَّهَ قَدْ غَفَرَ لَكَ مَا تَقَدَّمَ مِنْ ذَنْبِكَ وَمَا تَأَخَّرَ، فَيَغْضَبُ حَتَّى يُعْرَفَ الغَضَبُ فِي وَجْهِهِ، ثُمَّ يَقُولُ: «إِنَّ أَتْقَاكُمْ وَأَعْلَمَكُمْ بِاللَّهِ أَنَا».
[صحيح] - [رواه البخاري] - [صحيح البخاري: 20]

Aisha, az Igazhívők Anyja (Allah legyen elégedett vele), azt mondta:
Ha Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megparancsolt nekik valamit, akkor olyanokat parancsolt meg nekik, amelyekre képesek voltak. Mondták: Mi nem vagyunk olyanok, mint te! Ó, Allah Küldötte! Allah, bizony, már megbocsátotta neked a korábbi és a későbbi bűnöket is. Ekkor Ő erre haragossá vált és haragja meglátszott az arcán; majd így szólt. "Én vagyok a legistenfélőbb köztetek és én ismerem a legjobban Allahot!"
-

A magyarázat

Az Igazhívők Anyja, Aisha (Allah legyen elégedett vele) arról tudósított, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha megparancsolt egy cselekedetet az embereknek, azt úgy tette, hogy könnyen elvégezhessék és ne okozzon nekik nagy gondot, félve, hogy nem fognak tudni folyamatosan kitartani annak elvégzésében. Ő is megtette azt, amit megparancsolt nekik; a terhek enyhítése érdekében. Ám, ők még többet és nehezebbet kértek tőle, ami már terhes lett volna; hiszen úgy vélték szükségük van az egyre több és nehezebb cselekedetre, hogy általa minél magasabb fokozatokat érhessenek el. És mondták: A mi helyzetünk nem olyan, mint a te helyzeted, ó, Allah Küldötte! Hiszen Allah már megbocsátotta neked a korábbi és a későbbi bűnöket is. Erre ő haragra gerjedt és ez a harag az arcán is meglátszott. Majd így szólt: A legistenfélőbb köztetek én vagyok és én ismerem a legjobban Allahot! Azt tegyétek, amit én megparancsolok!

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ibn Hadzsar azt mondta: Ő bizony olyat parancsolt meg nekik, ami könnyen elvégezhető, annak érdekében, hogy folyamatosan tudják azt végezni, ahogyan egy másik hagyományban mondta: "A legkedveltebb cselekedet Allahnál az, amit minél hosszabban és folyamatosan végeznek."
2. Az igaz embernek nem szabad felhagynia a szorgalmas cselekvéssel arra hivatkozva, hogy ő már igaz (jámbor).
3. Megengedett, hogy egy férfi, a szükség mértéke szerint, beszéljen a saját erényéről; ha biztonságban tudja magát a dicsekvéstől vagy a gőgös arroganciától.
4. A helyes út az imádatban a mértékletesség és a kitartás, nem a túlzás, amely a feladásra vezet.
5. Ibn Hadzsar azt mondta: ha a hívő szolga eléri a célját az imádatokban és gyümölcseiben; ez számára sokkal inkább ösztönzőbb lesz a további kitartó cselekvésre; remélve a kegyelem megmaradását és reménykedve növekedésében azáltal, hogy hálát és köszönetet mond érte.
6. Megengedett (vagy jogszerű) a harag akkor, ha megszegik a vallási előírást, valamint a bírálat is megengedett az olyan éles eszű és értelmes személy felé, aki alkalmas a megértésre, de mégis hibázik a felfogásban — hogy ezáltal ösztönözve legyen az éberségre.
7. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) gyengédsége és könyörülete a Népével szemben. A vallás könnyedség (könnyűség), és az iszlám törvénykezés egyenes és engedékeny (könnyed, irgalmas).
8. A Társak határtalan vágya az imádatok terén; kérve a jó dolgokban való növekedést.
9. Megállni annál, amit a törvényhozó (Allah) határként megszabott – legyen az kötelesség vagy engedmény –, és azt hinni, hogy a jogszerűen könnyebb utat választani előbbre való, mint a nehezebb, de a törvénnyel ellentéteset.