Hagyomány: Mi vagyunk a népek között az utolsók, ám az elsők, akik számonkérésben részesülnek

عَنْ ابْنِ عَبَّاسٍ رَضِيَ اللهُ عَنْهُمَا أَنَّ النَّبِيَّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ:
«نَحْنُ آخِرُ الأُمَمِ، وَأَوَّلُ مَنْ يُحَاسَبُ، يُقَالُ: أَيْنَ الأُمَّةُ الأُمِّيَّةُ وَنَبِيُّهَا؟ فَنَحْنُ الآخِرُونَ الأَوَّلُونَ».
[صحيح] - [رواه ابن ماجه] - [سنن ابن ماجه: 4290]

Ibn Abbász (Allah legyen elégedett kettejükkel) azt továbbította, hogy a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), azt mondta:
"Mi vagyunk a népek között az utolsók, ám az elsők, akik számonkérésben részesülnek. Az mondatik: Hol van az írástudatlan Nép és a Prófétája? Így hát mi vagyunk az utolsók és az elsők!"
-

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatta: Közössége az utolsó a népek, és közösségek között, létezését és idejét tekintve; ám az első a nemzetek és közösségek között, amely számonkérésben fog részesülni a Feltámadás Napján. A Feltámadás Napján az hangzik el: Hol van az írástudatlan Nép és a Prófétája? Ez az Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) írástudatlanságára való utalás; hiszen nem olvasott és nem írt. Majd először számonkérésre szólíttatnak; jóllehet mi vagyunk az utolsók időben és létezésben; ám az elsők a számonkérésben a Feltámadás Napján; és a Paradicsomba történő belépésben.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Ezen Umma kiválósága és erénye a többi, korábban létezett nemzet és nép fölött.